tulajdonjegy, birtokjegy

TARTALOM

tulipános láda, tulipántos láda

tulipán

1. (lat. Tulipa) dísznövény. A tulipán nemzetség Eurázsia mérsékelt égövében honos és ezen a területen sok faj képviseli. Ázsiában az ókortól becsülik ehető hagymájáért és szép virágjáért. Első termesztett fajtái az oszmántörökök közvetítésével jutottak Európába a 16. sz. derekán. A következő század folyamán hódították meg az európai kerteket, háttérbe szorítván a népszerű középkori dísznövényeket (rózsa, liliom, szekfű stb.) és szenvedélyes virágdivatot, ún. tulpomániát keltettek. Különösen Hollandiában állítottak elő sok ezer új fajtát és változatot, itt volt hosszú ideig az európai tulipán-kereskedelem központja. Népszerűsége később sem csökkent, a 19. sz.-ban sokfelé nemzeti virággá lett (Franciao., Belgium, Németo.). A mo.-i főúri kertekben a 17. sz.-ban jelent meg, de a falusi kertekben csak a múlt században tűnt föl. A múlt század végén, midőn az útját kereső magyar iparművészet a népművészet felé fordult, a tulipánt tévesen nagymúltú nemzeti virágnak vélték. – 2. A díszítőművészet gyűjtőelnevezése a 3, esetleg 5 hegyes szirmú, oldalnézetű, különböző eredetű virágokra. A tulipán-motívumok igen régi kialakulásúak, az előképek a közel-keleti antik növénytermelő birodalmakban mutathatók ki, az i. e. 3. évezredtől. Így a lant alakú forma, külön megrajzolt, csepp alakú belső maggal Mezopotámiából ismert, a pálma virágát ábrázolva. A különálló hegyes szirmokból alakított változat a lótuszra, a belső szélén csipkézett szirmú az akantuszra vezethető vissza. Míg a lant alakú tulipán eredeti megfogalmazásában került át Európába (keleti tulipán), a többi változat Európában nyerte el végleges formáját, kiformálódásuknál nagy szerepük volt a keresztes háborúkat követően divatbajövő → gránátalmás és egyéb virágos selymeknek, brokátoknak. A tulipán elnevezés kései, a Közel-Keleten a középkor elején kitermesztett és Európában a 16. sz.-tól terjedő kerti tulipán népszerűségének köszönhető. – A magyar parasztságnál a stilizált → virágtöveket, indákat alkalmazó → növényi ornamentikával vált kedveltté, a parasztság számára dolgozó kézművesek révén. A 18. sz. első felében már paraszti alkotók faragásain is kimutatható. Igen elterjedt, vannak műfajok, ahol egyes vidékeken egyeduralkodóvá válik (→ tulipános láda), általában azonban másodrendű szerepű a → rózsával szemben. Néhol a tulipán-motívumot vagy némely változatát más virágként értelmezik, leggyakoribb a liliom elnevezés; Székelyföldön az akantuszból alakult változat neve hándur (magvas kender virága); Szeremlén a díszes pünkösdi leányevező tulipán-ábrázolása: vízitökrózsa. – Irod. Balogh Jolán: Kolozsvári reneszánsz láda 1776-ból (Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára, Kolozsvár, 1957); K. Csilléry Klára: A magyar népművészet városi és mezővárosi gyökerei (Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században. II. Szerk. Hofer Tamás– Kisbán Eszter–Kaposvári Gyula, Szolnok, 1974).