lacipecsenye

TARTALOM

ládaágy

láda

tárolóbútor, mely lényegében hasáb alakú, felnyitható tetejű. Felépítését tekintve legfőbb formái: 1. → vályúláda. – 2. → ácsolt láda. – 3. asztalosmunkával (→ asztalosbútor) fűrészelt, gyalult deszkákból gyártott láda. A közel-keleti, ókori civilizációkban alakult ki, s fokozatosan Európa-szerte elterjedt. – Mo.-on eredetileg az asztalos készítésű ládatípussal honosodott meg a láda elnevezés. A királyi udvarban a 13. sz.-ból, nemesi otthonokban a 14. sz. második feléből, parasztházakban a 16. sz. elejétől mutatható ki. Az eredeti paraszti ládák a 17. sz.-tól maradtak fenn. A 19. sz.-ban a → sublót hatására a ládafiókot imitáló rátétet, („álfiók”) ill. aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott (sublakos láda). A láda eredetileg kelengyebútor volt, s ennek megfelelően díszített, főleg festett → virágozással, a → komáromi bútor befolyásterületén → ékrováshoz hasonlóan kivitelezett faragással, a Balaton-Felvidéken intarziával (→ berakás) készült. Az ilyen láda neve vagy kelengyebútor voltára utalt (menyasszonyi láda, hazai láda, kiadó láda, parafernumos láda, ruhásláda) vagy a díszítésre (tulipános, tulipántos láda, rózsásláda), esetleg elején vagy tetejének belsejében feltűnően elhelyezett évszámra (annósláda). Többfelé a kelengyét befogadó nagy láda mellé kis ládika is készült apróságok, ékszerek, fejviseleti darabok tartására, ez lehetett szerelmi ajándék is. A családi iratok, pénz tartására kis méretű ládák szolgáltak (irományos láda, leveles láda, pénzes láda), néha fortélyos zárral, erős vasalással ellátva és többnyire a sarokpadon elhelyezve. A kelengyés ládák mintáját követte a → vőláda és részben a → cselédláda. A mesterlegény-ládán és egyes juhász- és halászládákon a foglalkozásra utaló ábrázolás is előfordul. Mindezeknek a ládáknak közös felépítésük mellett jellemzője a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia, amely alatt nem ritka a titkos rekesz sem. Más beosztásúak a hosszú, → padként is szolgáló padládák, ezek belseje elválasztó fallal több részre tagolt, ruha, de főként élelmiszer tartására (→ eleségesláda) használták. (→ még: céhláda, → katonaláda, → kocsiláda, → ládatakaró, → tulipános láda) – Irod. Cs. Sebestyén Károly: A magyarság ládái (Magy. Nyelv, 1927); Schoultz, Gösta: Kistor (Stockholm, 1949); Reinfuss, Roman: Ludowe skrzynie malowane (Warszawa, 1954); König, Felix: Niederrheinische Truhen (Essen, 1960); Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).