virágozás

a túlnyomórészt → növényi ornamentikát, elsősorban virágokat alkalmazó síkdíszítés közkeletű elnevezése. A virágozás kifejezés az ilyen díszítés uralkodóvá válása idején születhetett s már az 1585-ös Calepinus-féle szótár magyar értelmezései közt szerepel a „cifrázás” szinonimájaként a virágozás. Ennek megfelelően említik a korabeli források az ötvösmunkák egyik, főként virágokkal díszített csoportját virágos műnek. Alkalmazták a virágozás kifejezést a templomi berendezések növénydíszes festésére is, így a kalotadámosi ref. templom 1774-ben készült famennyezetén az áll, hogy „virágozódott” Asztalos Umling János által. Ezen szóhasználat szellemében jelzi a szentsimoni r. k. templom 1650-ben emelt mennyezetén az ott működött két asztalos neve mellett egy szekercét tartó karral szemben egy virágcsokrot fogó kéz azt, hogy egyikük az épületasztalosi munkát, a másik a díszítőfestést végezte. A paraszti vevőkör számára, a hagyományos népművészeti motívumkinccsel dolgozó iparosok körében, így a fazekasoknál, asztalosoknál a közelmúltig élő maradt a virágozás kifejezés.

Széktámla (Erdőfüle, v. Udvarhely m., 1864) Bp. Néprajzi Múzeum

Ref. templom mennyezettáblája (Noszvaj, Heves m. 1734. Miskolci Asztalos Imre műve) Eger, Dobó István Múzeum