céhláda

a céhtestületek iratainak, értékeinek és pénzének őrzésére szolgáló, asztalos készítésű → láda, mely a benne összpontosuló értékek révén a céh jelképévé lett, úgyhogy a céh helyett is szokásossá vált a céhláda megnevezést használni. A céhen belül külön szervezkedő legényeké volt a legényláda (társláda). – Formailag a céhláda lehet speciálisan kiképzett, fenn kontyos tetőhöz hasonló felépítménnyel (zár-szekrényke, kulcstartó üreg), melynek kihúzható fedele alatt rejtőzik a céhláda zárja. A céhládát gyakran titkos rekeszekkel, fiókokkal is ellátták. Egyes céhládáknak magas alapzatuk is van; előfordul szekrényke alakú céhláda is. A céhláda díszítései között a főszerepet a céhemblémák, jellegzetes szerszámokból összeállított címerek viszik, ezenkívül gyakori a céhláda készítésének, esetleg javításának a dátuma, továbbá feliratok. – A legkorábbi céhládák a 15. sz.-ból ismertek, ilyen pl. a brémai halászcéhláda, a prágai mészárosok céhládája és a kolozsvári bodnároké. Eleinte az úri-polgári irattartó ládák szolgáltak mintaképül, és csak a 16. sz.-tól kezdett megjelenni a sajátos formaadás és az egyéb jellegzetességek. Ritkák a népies ízlésű példányok, és ilyenek csupán a → népművészet történetének viszonylag kései szakaszán, a 19. sz.-ban mutathatók ki olyan testületeknél, melyeknek tagjai túlnyomórészt csak a parasztság számára termeltek. – A céhláda a céhtagok körében különleges megbecsülésben részesült. Ünnepélyes, részben jelmezes menetben vitték az új céhmester házához, erre korai mo.-i adat az eperjesi gombkötő ifjú céh céhládakíséretének 1665. évi leírása. A nyitott céhláda különös tiszteletben állt, a céh minden jelentős eseménye nyitott céhláda előtt történt. Ilyenkor kötelező volt az ünnepélyes, fegyvertelen öltözet, tilos volt az illetlen viselkedés, dohányzás, ivás, kártya- és kockajáték. Az elkövetett céhláda sértésért büntetést kellett fizetni. – Irod. Csipkés Kálmán: Sopron sz. kir. város múzeumának céhládái (Soproni Szle, 1943); Novotný, Antonín: Praŀské cechovní truhlice a korouhve (Praha, 1948); Temesváry Ferenc: A céhládák szerepe a céhek életében (Bp. 1958); Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák (A Veszprém megyei múz.-ok közl., 1966).