feketehét

TARTALOM

Fekete-Körös völgye

fekete kerámia, fekete edény

a mázatlan cserépedények egyik csoportja. A megformált edényt szikkasztás és esetleges díszítés után kiégetik. Amikor az edények vörösen izzanak, a kemence összes nyílását lezárják, a tüzet elfojtják, és ennek következtében kémiai folyamat – redukció – keletkezik, amitől az edény feketévé válik. A kemencébe szoruló égési termékekhez szennyező anyagok is járulnak, amelyek jól átjárják a bent levő tárgyakat. A kiszedett, már kész edényeket, hogy fényesek legyenek, valamilyen fényesítő folyadékba, pl. petróleumba mártott ronggyal átdörzsölik. A nyers állapotban levő edényre sima kaviccsal mintákat dörzsölnek. A dörzsölés nyoma az égetés és fényesítés után matt marad. – Az ezzel az égetési módszerrel készült tárgyak ismertek Közép- és É-Európában, Európán kívül Indiában, Egyiptomban, Mexikóban és Peruban. Hazánk területén a honfoglalás körüli időkből ismert. Számos fazekasközpontban készítettek fekete kerámiát, pl. Szentesen, Mezőtúron, Hódmezővásárhelyen, Tiszafüreden, Kunmadarason, Dőrön, Leányváron, Komáromban, Tatán, Tüskeváron. Napjainkban is készítenek fekete kerámiát Mohácson, Nádudvaron, Csíkdánfalván. – Irod. Szabadfalvi József: A magyar feketekerámia és keleteurópai kapcsolatai (Műveltség és Hagyomány, 1960); Béres András: A nádudvari fekete kerámia (Debrecen, 1960).