Fekete-Körös völgye

a Fekete-Körös mellékének a Bihar-hegységtől az Alföldig terjedő szakasza, amely magában foglalja a Belényesi-medencét is. Magyarlakta falvai Belényes közelében (Köröstárkány, Kisnyégerfalva, Várasfenes, Körösjánosfalva, Belényessonkolyos, Belényesújlak, Magyarremete) és a folyó Alföldre ömlésénél fekszenek (Gyanta, Kisháza, Tenke, Tenkeszéplak, Bélfenyér). A Fekete-Körös völgyének magyarsága a kora Árpád-korban telepedett meg. Faluit a folyó közelében építette föl. A török hódoltság idején, különösen Várad eleste után (1660) sokat szenvedett és megritkult. A Belényes környéki falvak a 17. sz. végén bekövetkezett nyelvi elszigeteltség következtében archaikus népi kultúrát és nyelvjárást őriztek meg, mely részben a régi Alföldhöz, részben pedig Ny- és DNy-Erdély magyarságához kapcsolja őket. A Fekete-Körös völgye tájegységként első néprajzi kutatója, Györffy István tanulmánysorozata óta szerepel a magyar néprajzi irodalomban. – Irod. Györffy István: A feketekörösvölgyi magyarság települése (Földr. Közl., 1913); Györffy István: Délbihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta (Földr. Közl., 1915); Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt (Bp., 1940); Fodor Ferenc: Az el nem sodort falu (Tenke–Bélfenyér) (Bp., 1940); Kósa László: Az Alföld és a hegyvidék gazdasági kapcsolata (Ethn., 1967).

A 19. sz. végén épült lakóház (Gyanta, v. Bihar m.)

Fekete-Körös völgyi fejfák: 1–2. Körösjónásfalva, 3–4. Magyarremete, 5–6. Köröstárkány, 7–8. Lábtól való fák, Tenke és Gyanta. Köröstárkányon az idősek fejfáit sárgára, a fiatalokét meg kékre festik

Lakóház (Köröstárkány, v. Bihar m.)

Köröstárkányi család 1901-ben (v. Bihar m.)

Vízimalom (Köröstárkány, v. Bihar m.)

Belényesi hetivásár (v. Bihar m., 1964)