| Fekete-Körös völgye | TARTALOM | fekete ugar |
Fekete-Körös völgyi viselet
12 magyar község régi stílusú öltözetei tartoznak ide az Alföld és Erdély határán, megőrizve mindkét táj számos régies vonását. A férfiak vászonöltözetben jártak. Egyik vászoningük rövid derekú, egyenes, bő ujjakkal, T szabású nyakkal. Az öregekét nyakban fekete, a fiatalokét piros galand köti össze. Másik fajta ingüknek hosszú, lobogós ujja vállban ráncolt és szélesen letűzött. Ennek az ingnek nyaka vagy gallérja van. Ünnepen fekete szalagból csokorra kötött nyakkendőt viseltek hozzá. A vastag vászongatya rövid, bő szárú, szélesen letűzött apró ráncolással. Mindezekhez felső testükön télen-nyáron (a munkát kivéve) báránybőr mellényt, kozsokot viseltek. Körhajukra kis kerek tetejű, három ujjnyi széles karimájú nemezkalapot tettek, lábukra pedig ráncos orrú bocskort húztak fehér szőrkapcával; ünnepen csizmát. Ez a téli-nyári öltözet alapja, amihez kiegészítő darabok járulhatnak, az alkalomtól és időjárástól függően. Nyári holmi a szalmakalap, téli a báránybőr sapka. A legények minden fejrevalóhoz elől középütt bokrétát vagy tollat tűztek. Téli viselet a köce nevű rövidebb → ködmön és a fodros aljú bekecs. – A → subának csak gallér nélküli köznapi változata van meg. Divatját múlta már a → szűr és a → guba, de a fehér → daróc elengedhetetlen. Az öregekét fekete, a fiatalokét piros posztórátéttel díszítik a kézelőjén és az oldalán. Nem öltik fel, csak vállra vetve hordják. A → berhe darócposztóból készült ellenzős nadrág, melynek szárai lefelé nem szűkülnek, mert kívül viselik a bocskoron is, bakancson is, csizmán is. Jobbára fázós öregek hordják, a fiatalabbja télen át is gatyát visel. – A nők öltözete a férfiakéhoz hasonlóan egyrétegű, vászoningből és pendelyből áll, fekete kötényt kötnek elébe. Nyáron lábukra papucsot húznak vagy mezítláb járnak. A női ing mellévarrott ujjú. Az ing nyakát és ujjait nem a felső szélükön ráncolják, hanem valamivel beljebb, hogy ezáltal kis fodrot nyerjenek. Az ing rövid és fodros ujjának ráncait éppúgy letűzik, mint a férfiak ingét-gatyáját; ugyanígy tűzik le a bő, egyenes szabású, korcos pendelyeket is. Az asszonyok fejkendője kötényükhöz hasonlóan egyszínű fekete. Ünnepen a lányok hajukat szalagokba fonják és karjukra keszkenőt terítenek. Az asszonyok viszont „tarajos” főkötőt tesznek a fejükre, s e fölé átlósan összehajtott fehér kendőt terítenek. Miként a férfiaknak, a nőknek is téli-nyári ruhadarabja a kozsok nevű bőrmellény; csak téli ruha az ujjas köce. A férfiakkal közösnek mondható öltözetdarabok mellett a nők, kiváltképp a lányok szövetpruszlikot és szövetujjast is viselnek, mindkettőt bársonyszalaggal díszítve. A → mente fekete posztóból való prémes, panyókásan felöltött kabátféle, a menyasszony viselte az esküvőn. Ünnepen a pendely fölé szoknyát öltöttek, ennek is két sor bársonyszalag volt a disze, mint a többi újabb szövetholminak. A darócot a férfiakéval azonos formában és színben viselték. Télen csizmát húztak. Ez az egyszerű, régi viselet egyes öltözetdarabjai által többfelé is kapcsolódik. Az Alföld felé utal a rövid gatya, a kis kerek posztókalap s a női mente megléte és viselésmódja. Nagyobbrészt azonban Erdély magyar csoportjainak öltözetdarabjai és viselési szokásai tükröződnek a Fekete-Körös völgyi viseletben. Így elsősorban a férfiak és nők közös öltözetdarabjai, azután a télen-nyáron hordott bőrmellények; a bocskoron, bakancson kívül viselt nadrág. A nők főkötője s az afölött hordott fehér kendő, a szoknyák, ujjasok, pruszlikok bársonyos szalagdísze, a karon viselt keszkenő – mind-mind arrafelé utal. Ugyanígy az ünnepi suba hiánya is. Helyi sajátosság nem sok akad: ezek között első az ing, a pendely és a gatya szélesen letűzött ráncolása, azután a női ing nyakfodra, végül az egész öltözet együttese. – Irod. Györffy István: A feketekörösvölgyi magyarság viselete (Népr. Ért., 1912).
