dárdás

TARTALOM

daru (lat. Grus grus)

daróc

1. gyapjúposztó. – 2. az ebből a posztóból készült kabátféle felsőruha. – A szó eredete ismeretlen. Első előfordulása 1349, de itt nem világos, hogy anyag vagy ruha értelemben. Szürke posztó jelentésben 1493-ban fordul elő először. Ruha értelemben 1560-ból van róla az első biztos adatunk. Az írásos említésekben a → szokmány, a kankószűr, a → zeke, a → condra és a → kacagány szinonimája. A szó Erdélyben általános, bár vannak rá alföldi, szegedi és bihari adatok is. Anyaga a Székelyföldön a cedele-, condra-, daróc-, harisnya- vagy zekeposztónak nevezett négynyüstös, ványolt posztó. E posztók szürke, barna, fehér vagy fekete színe jórészt a juhok gyapjának természetes színe is. Szabásában a daróc a → szűrhöz hasonlít, ámbár jóval kisebb annál: egyenes, varrás nélkül forduló válla, oldaltoldása, az ujjak beillesztésének módja és az egész ruha derékszögűsége miatt. Elejének rézsútos csukása ugyan megkülönbözteti a darócot a szűrtől, de maga a rézsútos csukás is régi keleti elem a magyar öltözetben. Régebben nyakba vetve, panyókán viselték, s a nyaknál szíjjal erősítették össze. – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI., Pest., 1868–Bp., 1873); Györffy István: A kaczagány (Népr. Ért., 1912); Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938); Gáborján Alice: Három magyar népi posztóruha (Népr. Ért., 1972).