fertálymester, fertálykapitány, viertelmeister

az É- és Ny-mo.-i szabad királyi és mezővárosokban általános rendészeti (különősen tűzrendészeti) és közbiztonsági feladatokkal megbízott tisztségviselő, akit évente a városrész rangos polgárai közül választottak. A városi tanács és a városrész között közvetített, s munkájáért fizetséget általában nem kapott (nobile officium). Eredetét tekintve valószínű, hogy a német jogú városi törvényeket tükröző területbeosztásban már a 16. sz.-ban működtek: városnegyedmester-viertelmeister, tizenkettedmester-rottmeister. A fertálymester magyar többségű városokban a 18. sz.-ban lett általános. A fertálymester nevében és jelentésében is kiszorította az alföldi és erdélyi területeken általános tizedes (decurio) feltehetően magyar eredetű tisztségét, bár tartalmában a két tevékenységkör nem azonos. A fertálymester a városi közigazgatás helyenként és időnként változó munkamegosztásában különleges feladatokat is kaphatott, így az adószedés, számvevőség, üzenetközvetítés is hatáskörébe tartozhatott. Az 1848-as törvényekkel szűnt meg a fertálymesterség, azonban néhány helyen (pl. Komárom, Eger) a 20. sz. elején is a polgárrang kifejezője, de már tényleges szerep nélkül. A fertálymesteri tisztséget két ünnepi viseletdarab jelezte: a fertálymesteri bot másfél méternyi pálca, amelyre a mindenkori fertálymester saját selyemszalagját is felkötötte. A fertálymesteri köpeny bokáig érő fekete posztó körgallér piros béléssel, nyakán fekete bársony, áll alatt ezüst csattal záródik. (→ még: utca) – Irod. Breznay Imre: Az egri fertálymesterségről (Eger, 1939); Csizmadia Andor: Tizedesek és fertálymesterek (Dunántúli Szle. 1942).

Egri fertálymesterek