falifülke, fülke, vakablak, vaklyuk, vaklik

a ház falába vágott tárolótér. – 1. Különféle tárgyak, elsősorban öblösedény, üvegféle elhelyezésére szolgál. A föld-, kő- és téglaépítkezéshez kapcsolódik, legelterjedtebb a Mediterráneumban. Már az antik római házakban is előfordult, s a középkori várakban, polgárházakban és templomokban is alkalmazták. – Mo.-i legkorábbi példája a 12. sz.-i Orosháza határában feltárt kétosztatú falusi házból való. Parasztházban a 19. sz.-ban is gyakori volt, szobában és konyhában egyaránt. A falifülke belsejében többnyire polc, az alján deszkalap van, szélén esetleg vakolatperem vagy peremléc színes virágozással. A falifülkét többnyire függöny takarja. Gyakran ajtós falap fedi (Felvidéken fülajtó), helyenként belseje is bélelt; ezzel faliszekrénnyé válik, a általában már → téka a neve, a Dunántúlon falba való almáriom vagy kászli. – 2. A szobabeli tüzelő közelében található világítóeszközt is elhelyeznek benne (világító fülke vagy kandalló). Európa déli és középső területein elterjedt. A Felföldön, Ausztriában, Cseho.-ban kürtővel kiegészített formája is élt. – Irod. Buschan, G.: Die Völker Europas (Berlin, 1926); Cs. Sebestyén Károly: Falitéka (Népünk és Nyelvünk, 1930); Gáldi László: Vakablak (Magy. Nyelv, 1942); Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956); Krüger, F.: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).

Falifülke elé való borítólap, helyi nevén téka vagy tékaboríték (Homoródalmás, v. Udvarhely m., 1866) Bp. Néprajzi Múzeum