Tejút (lat. Via Lactea)

TARTALOM

tekercs

téka

tárolóbútor, faliszekrény. – 1. Felfüggesztett vagy falba mélyesztett (falitéka), esetleg lábakon álló és padra, ritkábban földre állított (talpas vagy lábastéka). Többnyire kis méretű. Általában egyetlen ajtaja keskeny, gyakran rácsos. A téka helye korábban rendszerint a szoba főfalán, az ajtóval szemközt volt, különösen a → szentsarokban; ennek megfelelően a tégla forma mellett gyakori a sarokba illő, 3 oldalú hasáb alakú (saroktéka, szegelettéka). Egyéb nevei: almárium (a Dunántúlon, Felvidéken és Erdélyben); almaráj (DK-Erdélyben); kaszli (Ny-Dunántúlon). – 2. → falifülke, amit ajtós fedőlap (fülajtó, tékaajtó, tékaboríték, tékalap) takar. – 3. A zárt formának megfelelő nagyságú, falra függesztett keret, 2–3 polccal (nyitott téka). – A téka a fülkéből alakult, a szekrény hatására. Emlékei a 13–15. sz. óta ismertek. Mo.-on a 15. sz. óta mutatható ki. A formai sajátságokból következtetve a parasztságnál is korai, a legrégibb datált példányok 18. sz.-iak. Tároltak benne imádságos és egyéb könyvet (könyvestéka), italos és orvosságos edényt (üveges, palackos, patika), a nyitottban dísztálakat (tányéros, edényes), másodlagosan tejet (tejes). R. k. falvakban tékaszerű szekrénykében álltak a szentsarokban a szentszobrok (→ Mária-ház). – A téka legarchaikusabb díszítése a faragott, ékrovásos rozetta, gyakoribb a festett → virágozás, a Balaton-felvidéken az intarzia (→ berakás), a → Hór-völgyi fafaragásban az áttört → felirat. (még: → polc) – Irod. Cs. Sebestyén Károly: Falitéka (Népünk és Nyelvünk, 1930); Moser, O.: Kärntner Bauernmöbel (Klagenfurt, 1949); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Rumpf, K.: Frühformen hessischer Schränke (Zeitschrift des Vereins für hessische Geschichte und Landeskunde, 1960); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).