polc

1. A falifülke és az ajtós tárolóbútorok, pohárszék, szekrény, téka rakodásra szolgáló betétlapja. Elnevezései: a Dunántúlon: póca, pócik, polcik; a Felvidéken és az Alföldön: pócika, pócka. A magyarok a szótörténet tanúsága szerint a letelepedés után szláv népektől ismerték meg, valószínűle a falifülke tartozékaként. Innen ment át a polc név a tárolóbútor szerepű deszkalapra, ill. laprendszerekre, sőt néhol a pohárszékre is. – 2. Falra vagy mennyezetre függesztett vízszintes deszkalap. Jellegzetes változata az alföldi konyhák fazéktartó polca (fazekas, fazékpolc, vagy fazekasdeszka). Egyszerűbb példányait kamrában és pincében használják. Rácsos korláttal szegett változatain konyhában dísztányért tartanak (tányéros). – 3. Szobai, fali tárolóbútor, egy esetleg két, korláttal védett vízszintes deszkalappal, alatta fogassorral, ez a → tálasfogas. – 4. Fali tárolóbútor, több egymás fölötti lappal. Kisebb változatai a téka szerepkörét töltötték be, szélesebb példányai többnyire konyhabútorok az edényféle, fűszer, ill. aludni tett tej tartására (tálaspolc, tálas, edényes, tányéros, palackos, üveges, fűszeres, tejes). – 5. Földön álló, kezdetleges megoldásban földbevert lábú, polcos állvány, konyhában, kamrában. Újabb, asztalos által készített változatainak sokfelé stelázsi, telázsi a neve. – Díszítés, festés vagy faragás a tartalékedény tárolására, közszemlére tételére szolgáló egy vagy többsoros polcokon szokásos, az utóbbiak legváltozatosabb, áttört feliratokkal ékes példányai Cserépfaluból valók. (→ még: Hór-völgyi fafaragás) – Irod. Lajos Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén (A Herman Ottó Múz. Évkve, 1963); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos. A. (Coimbra, 1963); Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972); Steensberg, Axel: Danske bondemøbler (København, 1973).

Sarokpolc, az asztal mögötti szobaszöglet számára (Cserépfalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum