Flórián-nap

Flórián neve latin eredetű (Florianus, ’virágos’). A r. k. egyház a szentek sorába iktatta (május 4.). A tűzoltók és kéményseprők védőszentje. Napjának → hiedelemanyagába az ősi pogány tűzkultusznak számos eleme fölszívódott. Szobrát sok helyen a házak tűzfalára állították, hogy a házat megóvja a tűztől, villámcsapástól. Flórián-napon sok helyütt férfi rakott tüzet a konyhában. A Lendva vidéki községekben ezen a napon tüzet sem raktak, Göcsejben ősi módon gyújtottak tüzet. Napkelte előtt valamely élő fa vastagabb száraz ágán kötelet vetettek át, és ezt a két végénél fogva addig huzogatták, míg tüzet nem fogott a fa. Aznap az egész falu erről gyújtott tüzet. (→ új tűz) – Babot, borsót a hiedelem szerint nem jó Tüzes-Flórián napján ültetni kukoricát viszont igen, mert akkor bőtermő lesz. – Irod. Gönczi Ferenc: A természeti elemek kultuszának maradványai a göcseji és hetési népnél (Ethn., 1910); Bálint Sándor: Az esztendő néprajza (Bp., 1943).