hiedelem

olyan vallási képzet, amely nem tartozik a hivatalosan elismert egyházak vagy vallási rendszerek által elfogadott hittételek közé (babona). – Az egyik vallás szemszögéből nézve egy másik vallás képzetei is hiedelemnek foghatók fel. E névvel illetik továbbá az európai (s a magyar) parasztság rendszert nem alkotó vallásos képzeteit, kozmogóniáját, előírásait, tilalmait. E paraszti hiedelmek többféle összetevőből jöttek létre, egy részük régebbi pogány világképek maradványa, mások egyházi hittételekből torzultak hiedelemmé. Új hiedelmek is létrejönnek feltűnő, felindulást keltő jelenségek magyarázataként, pl. természeti katasztrófák vagy háborúk alkalmából, vagy olyan esetekben, amikor érthetetlen vagy kikerülhetetlennek tűnő társadalmi jelenségekkel találkoztak (ilyen volt pl. a tüzes indzsellérről szóló, a múlt században létrejött hiedelem). A hiedelmek → közlések, → előírások, tilalmak (→ tilalom), → hiedelemmondák formájában nyilvánulnak meg. (→ még: népi hitvilág) – Irod. Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia (Pest, 1854); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben (Bp., 1958); Póca Éva: Zagyvarékas néphite (Népr. Közl., 1964).