hídlás

az → istálló deszkapadozata, amely a trágyalét tároló gödröt fedi be. Rendszerint bárdolt tölgyfadeszkából készül. Az Alföldön a hídlás csak a 20. sz. első felében váltotta fel a döngölt földpadlót az istállóban. A Dunántúlon és Erdélyben mintegy két évszázaddal korábban kezdődött a hídlás terjedése. Elnevezése az egész magyar nyelvterületen egységes; híd szavunk származéka. (→ még: disznóól) – Irod. Györffy István: Állattartás (A magyarság néprajza, II., Bp., 1933); Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi falvaiban (Népr. Ért., 1936); Cs. Bogáts Dénes: Háromszéki oklevél-szójegyzék (Kolozsvár, 1943).