faliszekrény

TARTALOM

falka, fót

falitükör, rámás tükör

keretbe foglalt, falra akasztott tükör. Európában lényegében a foncsoros tükörrel a 15. sz.-ban terjedt el. A korai kerek fonna mellett már ebben e században négyszegletes is készült. A falitükör ekkor még drága volt, ennek megfelelően díszes, faragott keretbe foglalták. A 17. sz.-i holland polgári berendezésben lett általános az egyszerű, sötét keretű, gyakorlati okból előredöntve felakasztott falitükör. A népi használatban nagyrészt ez a forma terjedt el a 18. sz.-tól, bár a barokk oromzatos díszfalitükör hatására helyenként kialakult a népi keretfaragás is. – Mo.-on a falitükör valószínűleg még a 15. sz.-ban meghonosodott. A 18. sz.-ban a már viszonylag olcsó az alföldi mezővárosok paraszti lakossága körében is általánosan elterjedt. Itt a készen vett falitükröt rámástól együtt helyi faragó által készített külső keretbe volt szokás illeszteni (cifra vagy cirádás tükör), ilyenek a 18. sz. második felétől maradtak fenn. Másutt a népi faragású falitükör-keret kivételes, inkább csak a 19. sz. második felében lépett fel. Ekkor azonban az aranyozott gipszrámás falitükör már kiszorította a házi faragású keretet. Mezőkövesden szokás volt a falitükör helyett ún. → tükörképet felakasztani. A magyar parasztházban a főhelyre, az ajtóval szembe, a mestergerenda alá került, döntve, bukóra állítva. Általános szokás volt körülrakni virágos tányérokkal, később fényképekkel. Hamar kialakultak a hozzá kapcsolódó szokások is, így letakarása halálesetkor → tükörlekötő ruhával. – Irod. Mészáros Gyula: A magyar kerek tükör (Népr. Ért., 1915), Hahm, Konrad: Deutsche Volkskunst (Berlin, 1928); Cs. Sebestyén, Karl: Ungarische Bauernmőbel (Ungarische Jahrbücher, 1938); Steensberg, Axel: Danske Bondemøbler (København, 1964); Varga Zsuzsanna: Képek és szobrok (Kiállítás-katalógus, Székesfehérvár, 1970. 2.)