falka, fót

1. juh – ritkábban sertés – kisebb, 50–100 darabból álló, egyetlen pásztor által őrzött csoportja; – 2. a pusztai állattartási módnál egy tulajdonosnak saját pásztora őrizete alatt legelőn járó nagyobb számú juh- vagy sertésállománya. – A pásztorát falkás juhásznak vagy falkás kondásnak nevezték. Nem és kor szerint külön csapatban legeltették a. juhokat (bárány-, anyaürüfalka), a sertéseket (malac- vagy süldőfalka). A 17–18. sz.-ban az alföldi pusztai állattartásnál az egy tulajdonos saját pásztora által legeltetett nagyobb számú szarvasmarha- és juhcsapatot fótnak nevezték. Származékszó a fal igéből képezve, a magyarból származó hasonló jelentésben a szlovák nyelvben is ismert. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete (Debrecen, 1914); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balogh István: Szabolcs megyei pásztor-összeírás 1796-ból (Ethn., 1959); Bene Zsuzsánna: Die Schafzucht auf dem Gebiet des Cserehát (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, Bp., 1961).