| fogókötél | TARTALOM | fogott bor |
a vitás felek részéről közös megegyezéssel megválasztott és felkért azon személy, aki az egyébként illetékes → bíró helyett az ügyben – alávetés folytán – teljes jogkörrel eljárt. Erre azért került sor, mert az ügy az illetékes bíró hatáskörét meghaladta, vagy őt közösen mellőzni kivánták. Különösen bizalmas természetű családi vagy kereskedelmi ügyekben kértek fel fogott bírót, akiben megbíztak, vagy aki mindkét fél előtt különösebb tekintélyt élvezett. Az alávetés szóban vagy írásban történhetett, a Székelyföldön „kézbeadás”-sal is. A fogott bíró döntésének a végrehajtása erkölcsi kötelességnek számított, és általában késedelem nélkül meg is történt, közhatóság igénybevétele nélkül. – A török megszállás idején a fogott bíró intézménye a vármegye irányító szerepét és hatáskörét nélkülöző alföldi mezővárosokban szinte állandósult annak következtében, hogy az előljáróságok nagyobb ügyekben nem merték magukra vállalni a bíráskodás felelősségét. Ezeken a helyeken (Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös stb.) a szomszéd városok meghívott bíráival és a városba került idegenekkel kiegészítve az elöljáróság társas bíróságot hozott létre, akik a jelentősebb polgári és büntetőügyekben korlátlan hatáskörben ítélkeztek. A társas bíróságok a 17. sz. közepétől meghatározott napokon, rendszerint vásár alkalmával gyűltek egybe, hogy a lakosság szélesebb tömegeit érdeklő vagy elvi jelentőségű ügyekben hozott határozataikat azonnal kihirdethessék. Az Alföldön 1598–1750 között működött rendszeresen fogott bíróság. Eljárása és az ítélkezés anyagi szabályai kizárólag szokásjogon alapultak. – Irod. Imreh István: A rendtartó székely falu (Bukarest, 1973).