| folnagy | TARTALOM | folyamszabályozások |
folyami malom
olyan stabil építményű, partra vagy part mellé épített malom, amely a folyó sodrásának energiáját hasznosítja. A kisebb vízhozamú vagy sekély medrű, száraz évszakban alacsony vízállású folyóknál a folyami malom működését gátakkal segítik elő. A folyó medrébe a két part között keresztgátat építenek, méghozzá úgy, hogy a gát malommal ellentétes parti csatlakozását a folyásiránnyal ellenkezően magasabban képezik ki, így nemcsak megduzzasztja a gát a vizet, hanem tereli is a malom felé. A gát a másik oldalon a malomberendezés helyénél magához a malomhoz csatlakozik. A folyami malmok alulcsapós szerkezetűek. Vízi kerekeik a hajómalmokéhoz hasonlóan széles és ritka lapátúak. A malomház a meder szélén cölöpökön, oszlopokon áll vagy a partra építik. Ezért nevezik elterjedési vidékén a hajómalmoktól megkülönböztetendő oszlopos malomnak. Általában gerendavázas, deszka oldalú, zsilipeléses technikával készülnek, de a partra épített malomházak között vannak tégla- és kőházúak is. A folyami malom különféle típusai Európa-szerte ismertek a középkor óta. Prága városképét máig is meghatározzák a Vltava medrében épített gátak, amelyek az Óváros, ill. a Kisoldal partján álló épületek tartozékai. Magyar nyelvterületen is széles körben elterjedtek voltak, azonban (tulajdonképpen teljesen hibásan) a folyami malmokat tették felelőssé folyóink árvizeiért, s a múlt századi árvízvédelmi munkálatok, folyószabályozások kezdetén szinte valamennyit felszámolták. Napjainkban is fennálló folyami malmokat a magyarság körében csak a Csallóköz és Mátyusföld vidékén a Kis-Duna mellől ismerünk, pl. Pozsonyeperjesről. Ezekről ugyan feltételezhető, hogy másodlagosak, csak a pozsonyi Kis-Duna-ág elsekélyesedése után építették fel őket oszlopos alépítményre, korábban hajómalmok voltak. Bizonyosan sok folyami malom üzemelt a szabályozások előtt a Rábán is. A magyar folyami malmok fennálló példányai lisztelő, daráló malmok voltak, de van közöttük, amelyik másodlagosan mellé telepített deszkametszőt üzemeltet. A kis-dunai malmok a karóvázzal rögzített, lekavicsolt rőzsegáton kívül hajóáteresztő zsilipből és a malomberendezésből állottak. Az áteresztő zsilipek megfelelően kiképzett erős vájatos jármokba illettek, a vízi jármű áthaladásakor a zsilipdeszkát ki kellett emelni. Az áteresztő zsilip mellett állt a vizeskerék külső tengelyvégének csapágyállványzata, amelyhez a malomkerék előtti tiltó deszka felemelését, szabályozását, rögzítését szolgáló oszlopos állvány s a hozzájuk vezető járódeszkázat tartozott. Ezen lehetett a malomházból a tiltó kezeléséhez, valamint a vizeskerék csapágyának karbantartásához kijutni. A folyami malomhoz, a hajómalmokéhoz hasonlóan, széles, két szakaszos lapátú vizeskerekeket készítettek. Ugyancsak a hajómalmokhoz hasonlóan lehetett a vízi kerekeket megindítani, leállítani. Ha a folyami malmot nem kívánták üzemeltetni, leeresztették a kerék elé a tiltó deszkázatát, ami megszüntette a víz áramlását a kerekek előterében. Indításkor a tiltót felhúzták s így rögzítették, ekkor a folyónak a malomgát által duzzasztott árama a kerekekre zúdulhatott, s a malom gépezetét mozgásba hozta. A vízi kerék viszonylag lassú, vízszintes tengelyű forgását fogaskerék-áttétellel meggyorsították, függőleges tengelyűvé tették s a kőpad tengelyére vezették. A kövek mellett szakaszos mozgású, rázó szitarendszert is üzemeltettek, hogy az őrleményt megfelelően osztályozhassák. Ha a malomház a part szélénél beljebb állt, a malomhoz kis hídon lehetett bejutni. A felszereléséhez tartozott egy-egy nagyobb dereglye és csónak is, hogy a malmot a folyó mindkét partjáról igénybe lehessen venni, másrészt, hogy a malom vízben levő berendezéseit, építményeit javítani, gondozni lehessen. Magasabb vízállás esetén a gátján átbukott a víz feltorlódó, a malom munkacsatornáján át nem férő része. A rőzsegátak előnye volt, hogy a jeges torlaszokat könnyen felszakíthatták, kevéssé okoztak jeges árvizet, duzzasztást. Jégzajlás ellen kovácsoltvas láncolattal védték a folyami malom cölöpépítményét, a láncolattal körülfogott oszlopok, cölöpök együttesen vették fel a zajló jég nyomó terhelését. A folyami malom speciális változata ismert a Szamosról, ahol a folyó partjára épített malom kereke leleményes szerkezet segítségével a vízállásnak megfelelően változtatható, szabályozható mélységben merült a vízbe, korábban ilyen másutt is előfordult. Valószínűleg a 18. sz. végi ipari-termelési ésszerűsítéshez kapcsolódó találmány. (→ még: vízimalom).
