vízimalom

vízi energiával működő → malomszerkezet, amely őrlésre, darálásra, hántolásra, kásatörésre, fűrészelésre, kallásra, lomozásra, kovácsolásra, csőfúrásra, érc, ásvány zúzására stb. szolgálhat. Működtettek vízi energiával működő malomszerkezeteket bányáknál is víz szivattyúzására stb. A vízimalomnak számos változata alakult ki. Építettek patakmalmokat (→ patakmalom), folyami malmokat (→ folyami malom), voltak vízimalmok, amelyek stabil építményként álltak a hasznosítandó víz mellett, s voltak vízen úszó hajómalmok (→ hajómalom). Meghajtó szerkezetük szerint is további osztályozást lehet végezni. – A vízimalmok ókori eredetű mechanizmusok. Szélesebb körben Európában a feudalizmus időszakában terjedtek el. Legegyszerűbb formában a kanalas malom hasznosította a vízi energiát. Fejlettebb vízimalmok, így a különféle patakmalmok, ill. folyami malmok vízjárás sajátosságaihoz, szeszélyességéhez jobban alkalmazkodó mechanizmusokkal működtek, ezek közös vonása, hogy a forgás sebességét és a forgás tengelyének irányát a fogaskerék alkalmazásával tetszés szerint meg lehetett változtatni, határozni. A malomszerkezetek szükség szerint a forgó mozgást egyenes irányú mozgássá is át tudták alakítani. A vízimalmok működését szolgáló kiegészítő építmények, csatornák, zsilipek, víztárolók stb. a paraszti vagy falusi mesterség technikai színvonalának magas teljesítményei voltak. A vízimalmok tulajdonképpen az európai feudalizmus és a késő középkor technikai tudásanyagát őrizték népi ismeretanyag szintjén századunk derekáig, amikor a hazai technikai fejlődés oly mértékben meghaladta a berendezések szakmai, szervezési színvonalát, hogy felszámolásukat állami támogatással megindították. Ma már legfeljebb néhány energiaellátásban hátrányos helyzetű kistájunkat kivéve nem használnak vízimalmokat, de egyes helyeken mint ipari vagy népi építészeti, technika-történeti műemléket helyreállították, gondozzák berendezéseiket. – Irod. Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve (Bp., 1914); Takáts Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI–XVII. századból (Szerk. Benda Kálmán, Bp., 1961); Pongrácz Pál: Régi malomépítészet (Bp., 1967); Kecskés László: Komáromi mesterségek (Pozsony, 1978).