fordulós tagosítás

a → tagosítás legelterjedtebb változata. Nevét Balásházy Jánostól, a reformkor egyik nagy hatású gyakorló mezőgazdászától és szakírójától vette, aki legjelentősebb propagálója volt. A fordulós tagosítás azt jelentette, hogy minden birtokos annyi darabban kapta ki szántóbirtokát, ahány → nyomásra oszlott a határ. A parcellák szétszórtsága jelentősen csökkent, de – ahol ragaszkodtak hozzá – nem kellett a nyomásos gazdálkodást felszámolni. A nyomásokba nem tartozó művelési ágakat (rét, legelő, kenderföld stb.) külön mérték ki. (→ még: egytagos tagosítás, → dűlős tagosítás) – Irod. Balásházy János: A tagosztályban való zavarok tisztába hozataláról (Pest, 1857); Simonffy Emil: A parasztföld és a tagosítás. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914 (I., Bp., 1965).