tagosítás

földbirtokrendezési művelet, amelynek során a gazdák szétszórt, sok apró darabból álló birtokait összevonják, és mindenki egy tagban kapja meg földjét. A tagosításnál ügyelnek arra, hogy az új birtok értéke azonos legyen a régi szétszórtéval. Mo.-on a tagosítások az 1836. évi törvények után indultak meg. Legtöbb helységben azonban a 19. sz. második felében és a századforduló táján tagosítottak. Sok helyen a 19. sz. közepétől számított száz év alatt kétszer-háromszor is végeztek tagosítást. – A tagosítás településre gyakorolt hatása elsősorban a tanyafejlődés terén figyelhető meg. Az egy tagba összehozott birtok kedvezett a tanyaalakulásnak. A 19. sz. második felében nagymértékben ki is terjedt a tanyás terület. Olyan vidékeken is megindult a tanyafejlődés, ahol erre a falvak úrbéres jogállása és viszonylag kis határa miatt előzőleg nem volt példa. Egyes helységekben a külterület tagosítását egybekapcsolták a halmazos belterület utcássá rendezésével. Egy-egy helység esetében a tagosítás elmaradása, ill. késése a konzervatív határhasználati rendszerek fennmaradását és a régi települési sajátosságok továbbélését eredményezte. (→ még: dűlős tagosítás, → egytagos tagosítás, → fordulós tagosítás, → váltógazdálkodás, → vetésforgó) – Irod. Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Hofer Tamás: Déldunántúl településformáinak történetéhez (Ethn., 1955).

Tagosított határ (Béke, v. Pozsony m.)