vetésforgó

a szántóföldön termesztett növények előre meghatározott helye és egymás után következésének művelési rendszere (fordulós gazdálkodás). A vetésforgó tágabb értelemben magában foglalja a talajművelés és a növénytermesztés egész rendszerét. A korszerű vetésforgó lényege, hogy nem zsarolja ki a talaj táperejét, hanem azt a leggazdaságosabban használja ki. A művelési rendszerek történetében a → váltógazdálkodáshoz köthetők az első korszerű és gazdaságos vetésforgók. Az összes ezt megelőző vetésforgók egyoldalúak (pl. gabonagazdaság), s a talajt erősen kizsarolják. A vetésforgó megválasztása függ a termeszteni akart, ill. adott helyen termeszthető növényektől, a trágyázási lehetőségektől, a birtok elhelyezkedésétől (tagosítatlan vagy tagosított birtok), a rendelkezésre álló munkaerőtől stb. A vetésforgó megállapítása után a szántóterületet felosztják → táblákra a termesztendő növények száma vagy azok többszörösei szerint. A vetésforgó megválasztásánál fontos szempont, hogy az egyik növény betakarításától a másik vetéséig kellő idő maradjon a talajmunkákra. (még: → többnyomásos rendszer) – Irod. Hegyi Géza: Vetésforgó (Bp., 1965).