forgó

→ gyermekbútor, a kisded járni tanulásának eszköze. Tájnevei: borzsa, forgó-álló, forgójáró, járófa, járórúd, kalinkó, keringölő, linga, sergő. Általában függőleges állású rúdba erősített vízszintes léc, amelyhez a gyermek tartására többnyire vesszőből hajlított káva, esetleg vaspánt vagy szíjkengyel csatlakozik. A rúd rendszerint a mennyezetgerendához erősített, s a gyermek a rúdba kapaszkodva forog körben. – A forgó eredete tisztázatlan, újkori népi használatban Európa nagy részén ismert. Az örményeknél egészen kezdetleges formája él földbe vert cövekhez erősített keresztfával vagy háromszögű kávával. – Irod. Pokrowski, E.: Matériaux pour servir á l’étude de l’éducation physique chez les différents peuples de l’empire russe (Revue d’Ethnographie, 1889); Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek (Kaposvár, 1937); Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956); Mándoki László: A kisgyermek állni és járni tanulását szolgáló eszközök a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1960); Vyšniauskaité, Angelika: Lietuviu etnografijos bruoŀai (Vilnius, 1964).