falukapu

a → falukerítést megszakító ki- és bejáróhely. Különféle elnevezései: vetéskapu, porgolátkapu, mezőkapu, pusztakapu, tanorkapu. A faluból kivezető fontosabb utakra állították. Legtöbbször sövényből fonták. A kapulevél gúzsokkal csatlakozott a vastag és magas sarokoszlophoz. A falukaput a tavaszi vetés előtt újították meg. Három-négy gazda összeállt, és közösen végezték el a munkát. Maguk közül egy kapugondozót választottak, aki évközben a javításokat végezte és megfenyítette a rongálókat. Két év múlva a bíró a házszámok sorrendjében új kapukészítőket jelölt ki. A falukaput ki- vagy bemenetelkor rendszerint gyerekek nyitották és csukták. Szívességükért egy-egy krajcárt kaptak az utasoktól. A falukapu a falukerítés velejárója, tartozéka, így elterjedettségük egybeesik. A középkorban Európa-szerte ismert volt. Mo.-on különösen a poremvidékeken (pl. Erdély elzártabb vidékein) még a 20. sz.-ban is előfordult. – Irod. Györffy István: Magyar nép – magyar föld (Bp., 1942); Belényessy Márta: Kerített település és gazdálkodás kapcsolata néhány zalai irtásos falunál egy 1460-as határjárás alapján (Ethn., 1958); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).

Falukapu (Kisnyégerfalva, v. Bihar m.)