fűrészmalom, deszkametsző malom

hagyományosan vízi energiával meghajtott mechanikai gépezet, amely a forgó mozgást fűrészkeretek mozgatásához alkalmas szakaszos, függőleges irányú emelő-süllyedő mozgássá alakítja át, ezáltal a fűrészelendő fagerendát folyamatosan a mozgó fűrészlapok felé tolja. Működtetéséhez jelentős vízi energiára volt szükség, ezért nagy esésű, nagy víztartalékú patakok mentén létesültek, s a deszkaárut szállították el szekéren, vízi úton. Forradalmi változást jelentett a gőzgépek, gőzmalmok elterjedése, amikor a hegyvidékektől távol eső vidékeken is létesülhettek fűrészüzemek. Ez a népi építkezésben a deszkaáru fokozott felhasználását, igénybevételét vonta maga után. A 19. sz. második felében ennek volt köszönhető az alföldi, kisalföldi deszkaoromzatok elterjedése, kivirágzása, amelynek legszebb darabjai a Szeged környéki napsugaras vagy istenszeme díszítésű berakott oromzatok. Göcsejben és az Őrségben festett deszkaoromzatokat állítottak. A magyar nyelvterületen a legszebb a legtökéletesebben működő fűrészmalmok az erdélyi magyarság és a székelység körében létesültek. De fellelhetők voltak szép példányaik a Dunántúlon és a felföldi patakok mentén is. Üzemeltetnek még ilyeneket a helyi igények kielégítésére. A fűrészmalomban gerendakivágással is foglalkoztak, bár országszerte nagyobb becsülete volt napjainkig a kézzel bárdolt gerendáknak. A fűrészmalom megjelenésének köszönhető az → asztalosbútor tömegáruként való kifejlődése. – Irod. Lambrecht Kálmán: A fűrészmalom (Erdészeti Lapok, 1913); Pongrácz Pál: Régi malomépítészet (Bp., 1967).

Fűrészmalom felmérési rajza (Bánd, Veszprém m., 1957. Felmérte Szittya Béla)

Deszkametsző malomrész (Bódvalenke, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)