falurendezés

a falusi települések állandóan folyó spontán átformálódásával ellentétben a falu egészére vagy nagyobb összefüggő részére kiterjedő tervszerű művelet, melynek célja a lakókörülmények egészségesebbé tétele, a gazdaságok korszerűsítése, a tűzveszély csökkentése, végül a falukép megjavítása. Ilyen a közösség egészét vagy nagyobb részét érintő vállalkozásra elsősorban nagy pusztító katasztrófák adnak indítékot: árvíz- és tűzkárok, földrengések vagy háborús pusztítások, vagy a falu társadalmi, gazdasági viszonyaiban bekövetkezett gyökeres változások. A falurendezés fogalomkörébe tartozik az utcák kiegyenesítése, a telkek szabályozása, körülkerítése, a gyúlékony anyagok tárolására közös területek kijelölése (szérűk, logerek), szétszórtan elhelyezkedő (főleg hegyvidéki) falvak összetelepítése. A falurendezést előírhatják felsőbb állami hatóságok, a feudalizmus korában a földesúr, de sor kerülhet rá a lakosság saját elhatározásából is. A falurendezés fogalomkörébe sorolhatjuk a falu áthelyezésével kapcsolatos településátalakítási tevékenységet is (Dunaszentbenedek, Császártöltés, Cserepeskenéz stb.). A falurendezés nagyobb méretekben a 18–19. sz.-ban indult meg Mo.-on, mérnökök közreműködésével. Ennek következtében igen gyakran megváltozott a falvak alaprajzi rendszere, ezért is alkalmatlanok a 19. sz.-i faluformák történeti településtípusok elterjedésének meghatározására, Napjainkban a falurendezés fogalomkörébe tartozik a mezőgazdasági üzemi telephelyek létesítése, a falvak közművesítése. A nagyobb települések rendezését, fejlesztését ún. egyszerűsített rendezési tervek rögzítik.