Geszti (Geszten) Jóska

nyírségi betyár. A szabadságharc idején ott olyanannyira népszerű volt, hogy az országosan ismert betyárdalokat is az ő nevével énekelték. Kalandjait → ponyvákból és a nevéhez kapcsolódó igen gazdag → betyármondák hagyományából ismerjük. Életéről annyit tudunk, hogy 1848-ban kiszabadult fogságából, és részt vett a szabadságharcban, de az 1850-es évek elején újból elfogták, és a nagykállói várbörtönből való szökésekor lelőtték. Halálának története a népballadává lett ponyvaszövegben így fogalmazódott meg:

Ezernyócszáznyócvanegybe mi történt?

Geszten Józsit a zsandárok meglűtték.

Mikor ment a gulyáskunyhó elébe

Eccerre lűtt két zsandár a fejébe.

A Tiszaháton, a Nyírségben Geszti (Geszten) Jóska nevéhez kapcsolódó mondák közül legismertebbek: a) a kint éjszakázó pásztorok állatait elhajtja, ha őrzés közben elalszanak, de az ébren levőkkel elbeszélget; b) pásztorral (gazdával) közös kenyéren él. Egy alkalommal megegyezés nélkül Geszti (Geszten) Jóska elviszi a sódart (szalonnát), lovat, társa ezért feljelenti, és megvesszőzik. Bosszúból a nótáriust (vagy a gazdát) megkárosítja; c) megüzeni a vidék gazdáinak, hogy bizonyos időközönként tegyenek ki számára élelmiszert (lovat, pénzt puskaport stb.), aki nem teljesíti, azt megbünteti (tanyáját felgyújtja, állatait elhajtja stb.), az egyszer megszegett megállapodást semmi sem teheti jóvá; d) a kállói várban fogva tartott betyár egy alkalommal vízért megy, az őt kísérő pandúrt leüti, elszökik. Gulyáskunyhóban húzódik meg, de a gulyás elárulja, és a kunyhóba rejtőzött pandúrok orvul lelövik a közeledő Geszti (Geszten) Jóskát. – Irod. Béres András: Tiszántúli betyármondák (Debrecen, 1967).