golyósjáték, likkerezés

a → nyerő játékok igen kedvelt formája. A játéknak több változata ismeretes aszerint, hogy a golyókat, melyek lehetnek üvegből, festett agyagból vagy fémből, a játékosok gurítják vagy lökik. 1. Gurítós forma: akinek golyója – melyet meghatározott távolságból gurít a lyuk felé – legközelebb ér a célhoz, felmarkolja az összes golyót, és újra gurítja a lyukba. Amelyik beletalált, az már az övé, de lehetősége van hüvelykujjával a többi golyót is a lyuk felé irányítani. Ha ez nem sikerül, társa folytatja tovább. – 2. Lökős változat: a földre öt lyukacskát ásnak, s mindegyikbe egy-egy golyót helyeznek el, majd egymás után dobnak a lyukak felé. Akinek először sikerül valamelyiket eltalálni, elnyeri mind az öt golyót. Ugyancsak lökős változat két játszó közt egy-egy saját golyónak a földön való pöccintésével ezek egymás felé való közelítése vagy koccantása („csőr”). Aki játszótársa golyóját megközelítette: „kitette”, az nyer, golyót kér társától. Általában, különösen É-Mo.-on elterjedt feltételek szerint: arasz egy (a golyók arasznyi távolsága), bakk kettő (hüvelyk- és mutatóujj közti távolsága), csőr három (koccantás után a két golyó közti távolság legföljebb egy arasznyi lehet), hüvelyk négy golyó nyerése. (A „hüvelyk” azt jelenti, hogy a két golyó közti távolság hüvelykujjnyi szélességgel befogható.) – 3. Ütős változat: két ellenfél felváltva üt egy-egy golyót falhoz vagy palánkhoz. Visszapattanó golyóikkal igyekeznek „kitenni” egymást ugyancsak az említett nyerési feltételek szerint. – Irod. Gönczi Ferenc: Somogyi gyermekjátékok (Kaposvár, 1949); Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).