göcseji takácsszőttes

TARTALOM

gödény (lat. Pelecanus onocrotalus)

göcseji viselet

régi stílusú öltözet. A férfiak rövid derekú, gallértalan vászoningét a múlt század második felében váltotta fel az elöl gombos, mellén letűzött ráncokkal, → mizlivel díszített, kézelőbe ráncolt bő ujjú ing. Ugyanekkor a szűk, 1 vagy 2 szeles, csak kevéssel térden alul érő gatyák helyett bő, szedett gatyákat kezdtek hordani; a fehér, rojtos főszedett kötín vagy előkötő helyett pedig fekete vagy kék kötényt. Az ingen nyáron puruszlit vagy lajbit, vagy → ümögbáttyát, télen → mellest, mellenzüt – az utóbbi alatt bécsi piros mellest is – viseltek. A kisszűrt általában mint a tarisznyát vitték a nyakukban, a vagyonosabbaknak → szűrdolmányra, ujjasbundára vagy → ködmönre is telt. A századforduló után terjedt a rövid és hosszú bunda, a bekecs és a kékdolmány divatja. A századfordulón maradt el a széles karimájú kalap, a sötét színű, nyakra tekert nyakkendő és bocskor használata. – Az asszonyok hosszú ing vagy alsóümög helyett a múlt század második felében bevarrott ujjú, bokrosujjú ingvállt, rövid ümögöt vagy kézelős ümögöt kezdtek viselni. A hosszú ingen viselt, lapos ráncokba szedett szoknyát vászonpéntőnek nevezték. A felsőruhaként viselt vászonszoknyát kékre festették, ehhez gubaccsal feketére festett fodros vászon előkötőt kötöttek. Télen a felsőtesten → kengyeles bundamellest, köcölét, a vagyonosabbja → ködmönt hordott. A múlt század végén már általános volt a kanavasz lajbiszoknya (mellénnyel egybevarrott szoknya) és a mindenféle színű karton kerekszoknya kanavász köténnyel. A → kontyot takaró → fakontyra vagy a → káplira a múlt század végéig → pacsát terítettek. Részben a vidék szegénységére vezethető vissza a göcseji viselet dísztelensége és a házi készítésű anyagoknak az átlagosnál tovább tartó felhasználása. Századunk első évtizedeiben már a városi eredetű ruhadivat vált uralkodóvá. – Irod. Gönczi Ferenc: A göcseji s hetési népviselet (Népr. Ért., 1910).