fánk

zsiradékban sütött tészta. A kelt tésztából készült, kerekre szaggatott (pánkó, pampuska) századunkban a parasztságnál is a farsangi ünnepnapok elmaradhatatlan tartozéka, az alföldi ref. vidékeken gyakran egyetlen jele. Fontos ünnepi tészta egész évben elsősorban Erdélyben, ahol a lakóház nyílt tűzhelye és az erőteljesebb olajhasználat is kedvezett a fánksütésnek. Itt lapos tányér nagyságú pánkókat is sütnek, s e tészta szerepel népdalokban is. Viszonylag gyakoribb a készítése még a D-Dunántúlon, ahol újévi tészta is, míg másutt évente csak néhányszor, pl. gyermekágyas ételajándékaként készült. A szó a magyarban erdélyi szász eredetű. Korábbi alakváltozata a keleti nyelvjárásokban megmaradt pánkó. A finom, tojásos gyúrt tésztából készült forgácsfánk (csőröge, herőce) farsangkor gyakran a kelt fánk kísérője, a palócoknál gyermekágyas ajándék is. A csőröge szót, a korábbi török származtatást elvetve, nyelvészeink ma belső fejlődésűnek tartják. Forgácsfánk összetételű tésztát használtak többnyire a régi lakodalmak díszes menyasszonykalácsába állított → életfa ágainak betekerésére, ill. felaggatására. Hasonló a zsiradékba merítve sütött kürtősfánk (→ kürtőskalács) tésztája is.