életfa

1. vallástörténeti értelemben az ókortól kezdve ismert elnevezés. A vallástörténeti művek így nevezik a fatiszteletben feltűnő életfákat, amelyeknek sorsa szimbolikusan összefüggött egy-egy ember életével. – 2. A magyar népszokásokban életet, termékenységet jelképező feldíszített faág, főként lakodalmak alkalmával szerepel. Elnevezései: életfa (Balaton-mellék); tebe (palócság); termőág (Baranya); prémes, prémeság, nyoszolyóág, zöld ág (Erdély); násznagykalács (bukovinai székelyek) stb. Erős kölcsönhatás látszik a feldíszített → lakodalmi kalács és a tésztával bevont vagy feldíszített faág között. Többnyire ugyanis formában sült kalácstésztába tűzik a tésztával bevont vagy feldíszített faágakat. Eredeti formájában száraz vagy → zöld ág, amelyet a termékenységet jelképező almával és dióval vagy hasonló formájú tésztagömbökkel díszítettek. Kerek vagy négyszögletes fatalpba három- vagy több ágú fát helyeztek, melyet tésztával vontak be, kemencében sütötték ki. Ezután feldíszítették, a Balaton mellékén szőlővel, almával, dióval, pereccel, forgácsfánkkal stb., Zala és Somogy megyében gyűszűvel kiszaggatott, cérnára fűzött tésztával. A baranyai életfa hasonló a balatonihoz, de még gazdagabb és díszesebb, csúcsára pedig fallikus figurát helyeztek. A vázat általában férfiak készítették különböző fafajtákból. Többször is felhasználták, kölcsönözték. A díszítést idősebb asszonyok végezték. Általában egyet vagy kettőt készítettek. Ünnepélyesen vitték a vőlegény házához, ahol a vőfély vagy a násznagy köszöntőt mondott, és az életfát a lakodalmas asztalra helyezték. Erdélyben vidékenként változik a faág fajtája. A vázat itt is férfiak készítették. Az ágak tésztabevonata kétféle: nyers tésztát rátekernek az ágakra és úgy sütik meg, vagy kis kürtőskalácskákat húznak készen az ágakra. Az ágakat formában sült kalácstésztába illesztik, virágokkal, szalagokkal, tésztafüzérekkel díszítik. Egyes helyeken leány- és fiúalakokat is készítettek, cérnára fűzött tésztagömbökkel kötötték össze. A Székelyföld K-i felében és a csángóknál másfél méteres formás fenyőt erre a célra sütött nagy kalácsba helyeznek, a fa töve köré a nagy kalács tetejére három kisebb kalácsot tesznek, az ágakat száraz süteményekkel, gyümölcsökkel díszítik, zöld ágnak nevezik. A bukovinai székelyek rozskenyérbe tűzködtek 4–9–12–20–25 darab 50–70 cm-es ágat. Feldíszítették gazdagon süteményekkel, gyümölcsökkel, az ágak hegyére piros almát tűztek. Hozzáértő asszonyok készítették. A Székelyföldön a prémesek száma 1–10 volt. Helységek és készítők szerint változott a számuk. Készítői: nyoszolyók, násznagyok, általában a rokonságból valaki. Egyes helyeken a menyasszony kikérésében van szerepe, főként felvonulásban vitték a prémes szekéren. Általában a vőlegény házához viszik, a lakodalmas asztalra helyezik és a vacsora végeztével fogyasztják el, néhol a lakoma megkezdése előtt. Egyes palóc vidékeken nem lakodalom, hanem farsang alkalmával készítettek tebét, amelyet kisfiúk ajándékoztak kislányoknak. A vázat férfiak faragták, asszonyok díszítették dióval, fánkkal, almával, szalagokkal. A kislány anyja viszonzásképpen ajándékot küldött. Diósjenőn a tebe száraz ágasfa, melyre rongyokat és csengőt, szalagokat tesznek, és menyecskének öltözött legény viszi végig a falun a lakodalom másnapján. Szokolyán hasonló tebét visznek egy tréfálkozó asszony vezetésével. A → halott lakodalmának is része pl. a kolozsvári hostátiaknál. Szerepe van a hétfalusi → boricatáncban is tebe néven. (→ még: karácsonyfa) – 3. → virágtő – Irod. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyomány (I–III., Bp., 1940); Erdélyiné Fehér Julianna: A „tebe” a Nógrád megyei Perőcsényben. Adatok az „életfa” elterjedéséhez (Népr. Közl., 1958); Molnár István: A székely lakodalom jelképes süteménye: a prémes. Adatok az „életfa” elterjedéséhez (Népr. Közl., 1958); H. Kerecsényi Edit: A pátrói „ajándékfa” (Népr. Közl., 1959, 1–2. sz.).