karácsonyfa

karácsonyestére (dec. 24.) felállított vagy függesztett örökzöld (főleg fenyő) fa vagy ág, amelyet gyümölcsök, sütemények, gyertyák, szentképek stb. díszítenek. Rá vagy alá szokás elhelyezni a → karácsonyi ajándékokat. Maga a karácsonyfa is számíthat karácsonyi ajándéknak. A növények és a fény kultikus alkalmazásában gyökerező, ókori előzményekkel rendelkező karácsonyfa-állítás szokásának korai előfordulásai az újkor kezdetétől ismertek Európában, főleg német területről. Ezek részint az épületek belsejét az ünnepekre feldíszítő zöld ágak, részint különböző alkalmakra készült, ajándékokat hordozó fák. Bizonyos értelemben a paradicsomkertbeli tudás fája is előde a karácsonyfának. A jelenleg szokásos karácsonyfát már meghatározott időpontra állították, hagyományossá vált, jelképes díszekkel gyertya(fények), gyümölcsök, sütemények, papírdíszek. A karácsonyfa-állítást először Elzászból jegyezték fel a 17. sz. elejéről. Ettől kezdve mint prot. családi szokás terjedt, először német területen. Keresztény szimbolikája a 18. sz.-ban alakult ki. A 19. sz.-tól indult világhódító útjára. Jelenleg szinte világszerte ismert, az európai kultúrától befolyásolt területeken általában elterjedt. Európa keletebbre fekvő országaiban – így hazánkban is – a 19. sz. első felében jelent meg arisztokrata, majd polgári körökben. A század második felében a falusi iparossághoz, módosabb parasztokhoz is eljutott. A magasabb társadalmi osztályok példája lényeges tényező volt, pl. az 1860-as években Sáros megyében földesúr állíttatott karácsonyfát cselédeinek, s ajándékokat helyeztetett rá számukra. Századunkban vált közismertté, s elterjedését a parasztság anyagi helyzetének felszabadulás utáni javulása tette teljessé. A parasztságnál sajátos, a paraszti kultúrához alkalmazkodó szokások alakultak ki a karácsonyfával kapcsolatban, pl. a → köszöntők analógiájára házról házra járás karácsonyfával, az aprószenteki korbácsolás (→ aprószentek napja) hatására az asszonyok borókaágakkal való megütögetése. A függesztett (boróka) karácsonyfa különösen a szegényparasztságnál volt szokásban mint olcsóbb megoldás. A karácsonyfára hatást gyakorolhatott más, szokásokban és hiedelmekben szerepet játszó növényi dísz, így az → aratókoszorú, a lakodalmi és egyéb termőágak (→ életfa); az utóbbiak egyébként egy tőről sarjadt távoli rokonai is. Műkarácsonyfák, vagyis karácsonyfát pótló, feldíszített állványok külföldön is, nálunk is készültek. Közismertek a szászországi Érchegység Weihnachtspyramide-i. Nálunk Bácskában gledícsiaágakból kötözték vagy lécekből szegezték a koronafakarácsonyfát, fenyő híján. Napjainkban a karácsonyfa-állítás virágzó, általánosan elterjedt szokás, közkedveltségéről a nagy karácsony előtti fenyőfavásár számadatai nyújtanak képet. Különösen gyermekintézményekben, de más intézmények épületeiben, köztereken és templomokban is szokás karácsonyfát állítani. A parlamentben az úttörők számára rendeznek karácsonyfa-ünnepélyt, különlegesen magas karácsonyfával. – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Geiger, Paul: Weihnachtsfest und Weihnachtsbaum (Schweizerisches Archiv für Volkskunde, 1939–40); Radó Polikárp: Az egyházi év (Bp., 1957).

Karácsonyi termőág (Nagybaracska, Bács-Kiskun m.)