karácsonyi ajándék, angyalfia

→ karácsonyra adott, kapott ajándék (→ ajándékozás). Ókori előzménye a római újévi ajándék, a strena, amelyet Kalendae Januariae (jan. 1.) alkalmával küldözgettek egymásnak az emberek, korai megjelenési formája sütemény, (aranyfüsttel bevont) gyümölcs, szerencsét hozó gally volt. Ezeket később értékes, főleg pénzajándékok szorították ki. Céljuk a sikeres évkezdés biztosítása volt. A középkor első időszakában a karácsony és → újév egy időre esett (így az újévi és a karácsonyi ajándék nem választható el élesen), ekkor ajándékozták meg feljebbvalók alárendeltjeiket: a pápa a bíborosokat, feudális urak alattvalóikat, apátok a szerzeteseket. A magyar király is megajándékozta udvari népeit. Az újkor elején részletesebben leírt karácsonyi ajándékok között szerepel a feldíszített ág, mint ahogy maga a → karácsonyfa is egyfajta karácsonyi ajándék. A német protestantizmus a 17. sz.-tól döntően családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben jutott jelentőséghez: elsősorban szülők ajándékozták meg gyermekeiket. Általánosan elterjedt gyermekhiedelem volt, hogy az ajándék adója földöntúli lény. A német területen a 16. sz.-ban ajándékozóként fellépő Szent Miklós az elődje a mi → Mikulásunknak, de az amerikai Karácsony apónak és az orosz gyerekeket megörvendeztető Fagy apónak is. A német protestantizmus szorította ki alakját saját területéről, és náluk jelent meg először Jézus (Jézuska) e szerepben. 1601-ből való német ábrázoláson Szent Kristóf vállán ülő kis Jézus hozza az ajándékot, pontosabban Szent Kristóf tartja kezében a lombos (nem fenyő!) fát, rajta kolbász, hurka, kenyér, perec, tisztított liba, italos edények. A kis Jézus csak az egyik ajándékot fogja. A karácsonyi ajándék nálunk a karácsonyfa elterjedéséhez hasonló utat járt be, s családi szokássá válása előtt földesurak oszthattak karácsonyi ajándékot. Az ajándékot hozó személye nem egységes, az erdélyi magyarok körében az → angyal, sőt az aranyos csitkó ismert. A parasztságnál nagyobb arányú karácsonyi ajándékozás csak a felszabadulás után bontakozott ki, a vásárlási lehetőségek megnövekedésével. A karácsonyi ajándékozás jelenleg világszerte óriási méreteket öltött, amiben nagy szerepe van a kereskedelem propagandájának, a nagyszabású karácsonyi vásároknak. A karácsonyi ajándék-csomagokra fenyőágat szokás tűzni, s ebben a karácsonyi ajándékozás korai formáinak hagyományát láthatjuk. – Irod. Spamer, Adolf: Weihnachten in alter und neuer Zeit (Jena, 1937); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).