köszöntő

→ naptári ünnepek alkalmával énekelt vagy elmondott vers, ill. prózai jókívánságmondó szövegek az ünnep, valamint a felkeresett házigazda és családja köszöntésére. Tágabb értelemben ide tartoznak a társas összejövetelek alkalmával sorra kerülő bordalok, mulatónóták, asztali és pohárköszöntők (pl. → keresztelő, → lakodalom, → pinceszerezés, → szüret stb.). Szűkebben azok az alkalomhoz kötött köszöntők, melyeket házról házra járva mondanak el, gyakran → adománygyűjtés céljából. Többféle idegen eredetű megnevezése is a szokás üdvözlő, szerencsekívánó és adománygyűjtő jellegére utal. Pl. kántálás (lat. cantare ’énekelni’ szóból), énekkel való köszöntés az elsődleges jelentése, másodlagos a kéregetés, melynek alapja, hogy a kántálásért kisebb jutalmakat szokás adni. Mai jelentése karácsonyi adománykérő köszöntés és éneklés. Főként Erdélyben és É-Mo.-on gyakori megnevezés (→ karácsonyi köszöntés). Eredetére nézve régi diákszokás, mely a 17. sz.-ban élte virágkorát, amikor a diákok csoportosan jártak köszönteni névnapon, lakodalomkor, szüretkor stb. A kántálás szokásait a ref. iskolák megszüntették, de tartalmában és formájában hasonló népszokás elnevezéseként máig ismert. Ugyancsak latin eredetű szóval egyes helyeken (pl. Ipoly mentén, ÉNy-Mo.-on) mendikálásnak nevezik a karácsonyi köszöntést (lat. mendicus ’kolduló, kéregető’ szóból). A magyar nyelvterületen a ref. kollégiumok kisdiákját, a legátus kísérőjét nevezték mendikánsnak, aki házról házra járva ünnepi köszöntőt mondott adományok fejében. Szláv eredetű szó a koledálás, amely karácsonyi éneket és adománygyűjtést jelent. Nálunk szűkebb és történeti értelemben elsősorban papok → vízkeresztnapi alamizsnagyűjtését jelentette. Tágabb értelemben koledálásnak nevezték azokat a népszokásokat, melyekkel a tanító számára gyűjtöttek alamizsnát (→ Gergely-járás, → Balázs-járás). A köszöntők alkalmai a következők: a névnap (→ névnapi köszöntő), a naptári ünnepek közül elsősorban → Márton napja, karácsony (→ aprószentek-hordás), → újév, farsang (→ farsangi köszöntő); a munkaalkalmak közül elsősorban a disznótor (→ disznótori kántálás). – A köszöntő szövege lehet énekelt vagy elmondott rigmus; kántor, tanító által írt vagy egyházi, irodalmi eredetű, folklorizálódott vers, egyházi ének stb. (→ még: kántálás, → húsvéti korbácsolás, → húsvéti locsolás, → kívánságversek, → legátus)