Márton napja (nov. 11.)

a Pannóniában született tours-i püspök emléknapja, amelyet az 1611. évi nagyszombati zsinat határozata szerint még megünnepeltek. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helynevek, oltárképek egyformán őrzik. A 14. sz.-i krónikákban határnapként szerepelt: a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton napjai járandóság a pap, a felköszöntés (recordatio) a tanító javadalmai között szerepelt. Az 1649. évi céhszabályzat a pásztorok járandóságára utal: „Szent Márton napján ... valamint régi szokás volt, most is, akiktül mi lehet, megadassék.” Az egykori kötelezettségek a későbbi századokban elfelejtődtek, vagy ajándékozássá alakultak át. A pásztor sorra járta azokat a házakat, amelyeknek állatait őrizte, s a ház gazdájától ajándékot kapott. Vépen (Vas m.) Márton napjának előestéjén a kanász járta sorra a házakat, s köszöntőt mondott: „Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, bikessiget, lölkünknek üdvössiget!” A kanász ezután mákos- vagy túrós lepényt meg pénzt kapott. A népi → időjóslás szerint kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön (ha Márton napján esik a hó), ha barna lovon jön (ha nem esik), enyhe. A Dunántúlon e napon vágták le a Márton lúdját, s kóstolták meg az újbort. Ny-Mo.-on és Szlovákia egyes vidékein Márton napja előestéjén a kanász Márton vesszejével (nyírfavessző) járta sorra a házakat és → köszöntőt mondott. Azt tartották, hogy ahány ága van a gazdának vagy gazdasszonynak átadott vesszőnek, annyi szaporodás lesz az állatokban. (→ még: aprószentek-hordás) – Irod. Szendrey Zsigmond: Márton napja (Népünk és Nyelvünk, 1933); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból (I–II., Bp., 1977).

Pásztorember vesszőhordása

A pásztorok vesszőhordása (Őrhalom, Nógrád m.)