névnapi köszöntő

énekelt vagy szavalt → köszöntő vers névnapozás alkalmával. A szövegek részint népi eredetűek, részint műköltői, ill. félnépi alkotások. Mo.-on a 16. sz. prot. iskolái körül alakult ki a kantáció, rekordáció, ünnepjárás és névnapi vagy lakodalmi énekes köszöntés szokása. E szövegek változatai és romlott töredékei mai napig élnek. Gyakori dunántúli névnapi köszöntő az „Eljöttünk mi jó este (vagy jó reggelt)…” kezdetű, főként István és János köszöntő, amelynek szövegébe gyakran helyettesítenek be más neveket is. Főként asszonyokat köszöntenek a „Serkenj fel kegyes nép, mosolyog a hajnal…” kezdetű énekkel Békés, Csongrád és Bihar megyében. A hajnali köszöntés jellegzetes kezdősorai a köszöntött személyre utalnak: „Hogy ágyamból fölkelék, álmamból fölserkenék X. Y. jut eszembe…” (Bihar m.); más erdélyi változatai „ébresztik” az ünnepeltet: „András, András, ne aludjál, neved napjára virradtál!…” (Maros-Torda); „Csillag ragyog, hajnal hasad, kelj fel Dénes, hadd láthassad!…” (Csík); „Házigazda, aluszol-e, ily sokáig még nyugszol-e? Serkenj fel álmadból, kelj fel ágyadból, mert jöttünk tehozzád!…” (Csík, Udvarhely). A névnapi köszöntő más változatai Erdélyben (Szolnok-Doboka, Kolozs, Udvarhely) jókívánságokat sorolnak fel:

Sok számos esztendőket vigan elérhess

Napjaidat számlálni ne legyen terhes!

Az ég harmatja szívedet újítja,

Áldások árja házad elborítja…

István és János napokon kívül is köszöntenek az „Örvend az ég vígassággal, dicséretekkel, ragyog a nap sugarával tiszta fényével…” kezdetű énekkel, melynek jellegzetes sora: „Ama híres szent János is veszi hárfáját, édesdeden veregeti kedves nótáját” (→ Szent István és Szent János napja). A névnapi köszöntők között sok az egyedi műköltői alkotás, melyekben a Múzsákat, Parnasszust, Jerikót, Főbuszt emlegetik elferdítve. A köszöntőket általában → adománygyűjtés zárja. Pl.

Add ki gazda, add ki

amit akarsz adni,

nemcsak itt kell lenni

tovább is kell menni. (Bihar m.)

Van olyan tréfás köszöntő, mely egyúttal adománykérő is. Pl.

Sándor napja ma vagyon,

Átbillegtem a fagyon,

Ha egy garast adnátok,

Tudom meg nem bánnátok.

Ha meghaltok jól jártok,

Rám marad a vagyontok,

Szívemből kívánom! (Borsod megyei palóc)

Az énekelt névnapi köszöntők dallamanyagában is sok az egyedi, invariáns, vagy kevés variánssal rendelkező dallam (műköltészeti eredet), s gyakran szerepel egyházi → népének. A variánskörrel is rendelkező, elsősorban köszöntőként használt tipikus dallamok közül kiválik két nagyobb, különböző stílusrétegbe tartozó csoport. Az egyik V + (xVII/1–5/6) hangkészletű, dúros tonalitású (teljes értelemben vett dúr ritkán alakul ki a kis hangkészlet miatt), s többnyire kis szótagszámú darabokat tartalmaz. A dallamok menetét a sima, lekerekített ívek, gyakori 1 és 2 kadenciák, az építkezést a szekvenciák jellemzik. Ide tartozó énekek például „Zendülj fel szent János” vagy „Paradicsomkertbe” (országos, egyházi népénekként is ismert), „Serkenj fel kegyes nép” (Arad, Békés, Bihar, Csongrád), „Most érkezünk ez helyre” vagy „Parnasszusnak hegye zeng” (Erdély), „Ó szent István, hát még alszol-e?” (Erdély), „Örvend az ég vigassággal, dicséretekkel” (országos) stb. A darabok előadásmódja parlandóra hajló (kivétel: Serkenj fel), s vidékenként a cifrázat is megjelenik. A második, Dunántúlon otthonos csoport, hangkészletében az alaphang fölötti szeptimet vagy oktávot használja. Bár a dallamok építkezése, sőt még a motívumok fordulatanyaga is az egész nagy típusban rokon, a modalitás változékony. Két központi alakzat közül az egyik dúr, a másik moll jellegű, köztük a szinte kizárólag vázhangokat tartalmazó, s ezért modalitásban könnyen átértelmezhető darabok egész sora helyezkedik el. A típust zeneileg az alaphangról kvintig futó kezdősor, majd a kvintréteget fölülről lefelé hajló mozdulattal megerősítő, s rögtön el is hagyó második sor tartja össze. A többi sor dallamvezetése, valamint a sorzáró ütemek legsúlytalanabb pontjára eső kadenciahangok esetlegesek. A ritmus szöveghez nem alkalmazkodó giusto, a sorok izoritmikusak. Jellemző képletük: P P II P. A cifrázatok nem jellemzők, a hangvétel gyakran nyers, kiabáló. Az egész dallamcsoporton kimutathatók egyrészt a → gyermekdalokkal, másrészt a → regösénekekkel (oktávot is érintő, Somogy megyei típus), egyes → betlehemesekkel (pl. „Ne féljetek pásztorok, pásztorok”), és → párosítókkal („Tele kertem zsályával”) rokon vonások. Az idetartozó énekek: „Megjöttem én jó regg’be” és variánsai, valamint egy szilárdabb formájú, népénekként is használt darab: „Rendszerint örülvén” (főleg Vas m.). A névnapi köszöntők dallamainak összehasonlító – és történeti szempontú vizsgálata még nem történt meg. – Irod. Jeles napok (A Magyar Népzene Tára, II., Bp., 1953).