disznótori kántálás

gyermekek tréfás → köszöntő, adománygyűjtő szokása (→ adománygyűjtés). Fiatal legények vagy férfiak és nők járnak a disznótoros ház ablaka alá tréfás és pajzán versekkel. Az Alföldön általában kántálásnak nevezik a disznótori → alakoskodást. A kántálók is lehetnek egyúttal alakoskodók. A nem alakoskodó disznótori kántálás pl. a Heves m.-i Maconkán így zajlott le: csoportba verődött gyermekek a disznótoros ház ablaka alatt a következő éneket kántálták:

Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek,

Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet.

Mer már holnap péntek lesz,

A maradék nem jó lesz.

Fülét, farkát a papoknak,

hurkáját a diákoknak, adjanak egyet!

Félegyházán a vacsora alatt egy csapat legény vagy gyermek rigmusmondó ritmusban az ablak alatt kántálni kezdett:

Eljöttünk mi kántálni, kántálni,

Nem kell minket bántani, bántani.

Mink is fogtuk a farkát,

Nekünk is egy darabkát.

Benéztünk az ablakon,

Málé van az asztalon,

Málé legyen gazdáé.

Rétes ide rongyos,

Kalács ide, dombos,

Hurka, kolbász, pecsenye, kántálók fizetése, vivát!

A gazda behívja őket, s akkor elmondják a disznó búcsúztatóját. A kántálók végül egy kis bort és egy kis csörmeléket kapnak és eltávoznak. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936).