| aprószentek-hordás | TARTALOM | ara |
aprószentek napja
december 28. Része az egyházi év → karácsonyi ünnepkörének. A köréje sereglő → ünnepi szokások ideje az előző nap estéje is lehet. A → szokásmagyarázó mondák és az egyházi liturgia szerint emlékünnep: a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedéseit jelképezi; „aprószent” minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A bibliai történet – a templomi prédikációk következményeként – meglepő elevenséggel élt még századunk elején is az aprószentek napja szokásai mögött. Pl. a fiúgyermekek megkorbácsolásának szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítette vissza, a lányok megvesszőzésének ceremóniáját pedig arra magyarázta, hogy Betlehemben a fiúgyermekek pusztultak el, most a lányoknak kell értük szenvedni. A → korbácsolás rítusa azonban korántsem függ össze a bibliai történettel, hanem pogány → termékenységvarázslás és → katartikus rítusok halvány emléke, amelyet az egyház úgy erősített meg, hogy a korbácsolásra használt vesszőt felvette szentelményei közé. Az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította volna el az emberektől. Máig sem tudjuk azonban, hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektől tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. 16. sz.-i egyházi források említik a „vesszők megszentelését”, világi források pedig már a 15. sz.-ból tudósítanak a korbácsolás népi formáiról. 20. sz.-i formái: az aprószentek napját megelőző estén, általában azonban aprószentek napján a legények vagy fiúgyermekek vesszőköteggel vagy vesszőből font korbáccsal gyengén megcsapkodják a lányokat, asszonyokat → szerencsekívánó mondókák kíséretében:
| Aprószentek, Dávid, Dávid! |
| (Biharugra) |
| Feje se fájjon, foga se fájjon! |
| (Őriszentpéter) |
| Kelléses ne legyen ez új esztendőben! |
| (Kapuvár) |
| Kelléses ne legyen a háta! |
| (Dunaremete) |
Ott, ahol a fiúgyermekek megkorbácsolása a szokás, ezt mondják:
| Szófogadó, jó légy, |
| Ha lenek küldenek, főnek menj, |
| Ha főnek küldenek, lenek menj, |
| .................................................. |
| Egészséges légy, friss légy, keléses ne légy. |
| (Zalaistvánd) |
Az utóbbi évszázadban elsősorban a fiúgyermekek szokásává vált a korbácsolás. Szerencsekívánó mondókáik kíséretében a ház minden tagját megveregetik. A meglátogatott házaknál adományt kapnak. (→ még: adománygyűjtés) A Csallóközben, Szigetközben a → legényavatás kapcsolódik aprószentek napjához. Itt a lányokat korbácsolták meg a legények, akik a közös férfimulatságra szánt adományokon kívül még életkorjelző szalagokat is kaptak a lányoktól (→ korcsoport, → korosztály). A szalagok a legénycímerre kerültek, és a lányok gondoskodtak rendbentartásukról. Erdély egyes helységeiben aprószentek napján a legényeknek a fonóban kellett – büntetés terhe mellett – aludniuk. – Irod. Radó Polikárp: Az aprószentek és a liturgiatörténet (Theológia, 1943); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968).
