szerencsekívánó mondóka

a → népszokások költészetének egy csoportja, jókívánságokat, varázsigéket tartalmazó mondás. Létrejötte a kimondott szó varázserejébe vetett hittel függ össze. A → ráolvasásokhoz közelálló műfaj, a különbség az, hogy a ráolvasások általában az egyéni kívánságokat, szükségleteket szolgálják, míg a szerencsekívánó mondókát a házról-házra járó csoportok minden háznál elmondhatják, tehát a jókívánságok általánosabbak. → Aprószentek napján a korbácsolás közben ilyeneket mondanak: „feje se fájjon”, „egészséges légy, friss légy, keléses ne légy”. E csoportba tartozik a → pünkösdi királynéjáráskor mondott szerencsekívánó mondóka.: „Ekkorára nőjjön a kendtek kendere”. Hasonló szerencsekívánó mondókák hangzanak el → húsvéti locsoláskor, a → Luca napján való kotyoláskor, → farsangi köszöntők elmondásakor stb. is. Néha a varázscselekmény el is marad s csupán a „mondott rítus” marad meg. A → karácsonyi, → újévi szerencsekívánó mondókák többnyire mágikus és vallásos elemek együtteséből állnak; néha az énekelt rítuséneket vagy → köszöntőt követi a szerencsekívánó mondóka. („Adjon Isten bort, búzát, békességet, lelküknek örök üdvösséget!”) Az → adománygyűjtéssel kapcsolatos köszöntők általában tartalmaznak szerencsekívánó mondókát. – Irod. Dömötör Tekla: A népszokások költészete (Bp., 1974).