korcsoport

az egy → korosztályhoz tartozók életének keretet adó konkrét társulási-szervezeti forma. Sajátosságai: a) Az egy korosztálybeliek lokális (helyi, egy falurészt vagy falut átfogó, esetleg társadalmi rétegek szerint tagolódó) kapcsolataira épül; b) hierarchikus (van vezetője és lehetnek tisztségviselői); c) körülhatárolt jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, s ezek a korcsoport minden tagjára nézve érvényesek. Ebből következően egy-egy korosztály tagjai – amennyiben a korcsoportok különböző formái valóban működnek – nemcsak egyénként, hanem mindig az adott korcsoport tagjaiként is, együttesen és szervezett közösségben ugyanúgy élik át életük meghatározott szakaszait. A korcsoport tagjai természetesen rendelkeznek egymástól elütő egyéni sajátosságokkal és a családi környezetből hozott egyedi, csak rájuk jellemző adottságokkal is. Ezek azonban a korcsoport tevékenysége során kiegyenlítődnek, vagy – az érdekek éles összeütközése esetén – a korcsoport átalakulásához, szélső esetben felbomlásához vezethetnek. d) A korcsoport zárt alakulat: csak a korosztályhoz, a falurészhez, réteghez tartozók, csak bizonyos feltételeknek megfelelő emberek lehetnek a tagjai. (→ még: avatás, → próba) A korcsoportok leglényegesebb sajátosságai többféle korcsoport-alakulatban érvényesülhetnek: az érzelmi kapcsolatokon, azonos társadalmi rétegtudaton nyugvó → baráti csoportban éppúgy, mint a túlszervezett, szertartásos → legénycéhekben, vagy az állam és az egyház által létrehozott ifjúsági szervezetekben. Ezek egymáshoz való viszonya, társadalmi jelentősége a paraszti életformán belül történeti távlatokban sokat változott. Annak ellenére, hogy a korcsoportok szerint szerveződött közösség a parasztság életének szinte napjainkig az egyik meghatározó kerete volt, feltételezhetjük, hogy bizonyos korszakokban fellazult és másfajta kapcsolatokkal keveredett (pl. vérségi, szomszédsági, baráti, munkavégzés során kialakult kapcsolatok, csoportok). – A feudális közigazgatás a korcsoportok tevékenységének ellenőrzését a helyi testületekre, intézményekre, tisztségviselőkre hagyta. Mivel ezek működése a mindenkori hagyománynak, szokásjognak megfelelően alakult, a korcsoportok előtt a hagyomány és a közvélemény megszabta változatos tér nyílott. Egyes vidékeken a feudális közigazgatás szabadon hagyott „helyeire” építette be a paraszti közösség a maga külön „közigazgatását”, s ezen belül a korcsoportok ellenőrzését is megoldotta a maga korosztály-beosztásának megfelelően. (Pl. idősebb férfiakból megszerveződött a legénybandákat ellenőrző pipabíró intézmény, a serdülők életének ellenőrzését a legények végezték, a serdülőkre pedig a gyerekkorosztályt bízták.) A paraszti közösségek korcsoportok szerinti tagozódásának változatos formái ezért élhettek tovább az állam, az egyház, a társadalmi-politikai szervezetek által létrehozott ifjúsági szervezetek, kongregációk stb. mögött, mint a közösség belső szervezettségének spontán, közvetlen intézményei. Az ugyanbban az időben működő korcsoportok fokozati rendszert alkotnak, amelynek alsó rétegében a gyerekkorosztálynak megfelelő korcsoportokat találjuk (→ gyermekbanda, gyerekhad). A következő a serdülők korcsoportja, majd a legények és lányok, fölöttük pedig a felnőttek és öregek korcsoportjai következnek. E rendszer egészét nevezzük a paraszti közösség korcsoportok szerinti tagozódásának. A fiatalok vidékenként változóan szüleik vagyoni helyzetétől – módosságától vagy szegénységtől – függetlenül vagy függően alkotnak korcsoportot, de mihelyt elérik a kritikus életkort, amikor a párválasztás, a családalapítás, a vagyon öröklésének gondjaival kell megküzdeniük, fokozatosan visszatagozódnak saját rétegükbe. A korcsoport eredeti funkciói elmosódnak, és megerősödnek a társadalmi rétegeket jellemző vonások. Az ifjúkor elmúltával új csoportképző tényezők érvényesülnek, még akkor is, ha a korosztálybeosztás a baráti, szomszédsági, munkavégzési stb. kapcsolatokba átmenti a korcsoport működésének látszatát. A paraszti közösség történetében nem ismerünk vegyes, férfi+nő korcsoportokat. A kisgyermek korosztálynál még megfigyelhetjük a közös játékot, barátkozást, a gyerekkorosztály azonban már határozottan két korcsoportra különül el. A fiúgyermek és lánygyermek korcsoportok „elkülönülését” azonban nem szabad eltúlozni, hiszen nem a két nem merev szétválasztásáról, hanem kapcsolataik szabályozásáról van szó: a lányok korcsoportjai a legények korcsoportjai mellett alakulnak ki. – A korcsoport funkciója kettős: egyrészt közvetíti tagjai számára az életkorhoz mért és a hagyományban rögzített elvárásokat, másrészt meghatározza azokat a lehetőségeket, amelyek a közösségben előttük nyílnak. Ezeket az elvárásokat és lehetőségeket népesíti be igen ötletesen és körültekintően a korcsoportra vonatkozó hagyomány, amelynek nemcsak a mindennapi élet szokásaiban, az ünnepek rendjében, hanem a folklórban is gazdag példáit lelhetjük. (→ még: gyermekjáték, → bál, → forrástisztítás) – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Szendrey Ákos: A népi társadalom tagozódása (Ethn., 1937); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Németh Imre: A népi közösségben élő fiatalok életmódja és kultúrája (Arrabona, 1966).