korbácsolás

1. leginkább nőknél alkalmazott feudalizmus kori büntetési fajta. Mértéke területenként, időszakonként változott. Önállóan vagy más büntetéssel (pl. → kicsapás) együtt szabták ki. Emléke a népmesékben, népi leírásokban és a köznyelvben ma is él. – 2. vesszőből font korbáccsal végzett katartikus termékenységvarázsló (→ katartikus rítusok, → termékenységvarázslás) jellegű szokáscselekmény. Egyéb elnevezése: csapulás, sibálás, suprikálás. Tulajdonképpen rituális → vesszőzés, de nem a vessző természetes, hanem több ágból megfont alakját használják korbácsolásra; ünnepi szokásként (→ ünnepi szokások) élt a közelmúltig Európában, s nálunk is ismerték és végezték az egész nyelvterületen elsősorban → aprószentek napján és húsvétkor (→ húsvéti korbácsolás). Az előbbit szerte az országban ismerték, bár legteljesebb alakját a Kisalföldről ismerjük, míg az utóbbit csak a nyelvterület É-i részéről szórványosan. – Irod. Radó Polikárp: Az „aprószentekelés” és a magyar liturgiatörténet (Theológia, 1943); Bálint Sándor: Az esztendő néprajza (Bp., 1943); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Németh Imre: Szokás – forgatókönyv – szerep (Valóság, 1965).