gyümölcstermesztés

TARTALOM

gyűrűváltás

gyűrű

karika alakú ékszer, mely a kéz ujjainak tövét körülöveszi. Készülhet önellátó szinten természetes ásványi, növényi, állati anyagokból. Készen vett ipari termékekből házilag is összeállíthatják. Specialisták és hivatásos iparosok fémből készítik (→ ékszer). Lehet füzérszerű, de általában merev, zárt karika. Képezhet gyűrűt pár soros spirál is. Legegyszerűbb a karikagyűrű: egyenletes szélességű abroncs. A fejesgyűrű feje a kézhát felől vagy magából az abroncsból kiszélesített szakasz, vagy külön felerősített fémdísz, esetleg ékkő. Az alföldi réz pásztorgyűrűk fején geometrikus bevert dísz volt. Ha a kerek, ovális vagy szögletes fej sima lap, vagy kis vésett virágmotívum, esetleg monogram van rajta, pecsétgyűrűnek hívják, ezzel különböztetve meg a köves gyűrűtől, amelyen általában 3 db, kétféle színű kő van a karika mentén sorba rakva. – A 19–20. sz.-i parasztviseletekben elég jelentős, főként ötvösközpontok körül. Elsősorban nők viselik, ünnepen. Fizikai munkavégzéskor, hétköznap leveszik. A felnőtt ifjúság ékszere a réz- vagy ezüstgyűrű. A 19. sz. végéig valamelyik kezük középső vagy kisujján hordták a gyűrűt. Később tették csak a negyedik, népi megjelöléssel „nevetlen ujj”-ukra. Erősebben ékszerkedvelő vidékeken (pl. a D-Duna mente) a nők mindkét kezük több ujjára, néha mutatóujjukra is húztak 1–1 vagy 2–3 gyűrűt is. Lányok szerelmi ajándékként egyszerre többet is kaptak a legényektől vásárok, búcsúk alkalmával. Amikor a 20. sz.-ban a parasztviseletekben elterjedt a jegygyűrű, eleinte ezek szolgáltak arra a célra is, csak később váltotta fel őket az ezüst, majd arany karikagyűrű. Legtöbben csak az esküvői szertartásra vették fel, akkor is kölcsönkapták. – A kéz ujjain viselt gyűrűféléket a magyarok a honfoglalás előtt is hordták. A 11–13. sz.-ban a köznép bronz- és ezüstgyűrűt viselt. A középkorban csak a menyasszony kapott jegygyűrűt, a barokk korban már a vőlegény is. Akkor már a „gyűrűsujjon” viselték. Az úri viseletekben a 17. sz. óta karikagyűrűt adnak eljegyzésre. – Irod. Hlatky Mária: A magyar gyűrű (Bp., 1938); Radajković, B.: Nakit kod Srba (Beograd, 1969).