hajadontartás, hajadonjog

a feudalizmus idején a hajadon leány (aki a férjes nőktől való megkölönböztetésből nem fedte be haját kendővel vagy mással) azon jogát jelentette, hogy amennyiben atyja vagyonából nem örökölt, lakást, nevelést, tartást, ruházatot és férjhezmenetele esetén kiházasítást követelhetett magának fiútestvéreitől. Ezek feltételeit és mértékét általában a helyi szokás szerint ítélték meg. – A leányt a lakás apja házában illette meg. Neveléséért az a fiúgyermek volt felelős, aki az apai házat örökölte. Tartása a gyermekek számától és a vagyon mennyiségétől függött; szőlőtermő vidéken az apa rendszerint e célra a szőlőföld hasznát rendelte. Ha férjhez ment, a kiházasítás ingóságokból (ruha, ágynemű stb.), pénzből, valamint az eljegyzés és lakodalom költségeinek a viseléséből állt, de erre az ősi vagyont (→ ősiség) nem lehetett felhasználni, hanem csak a szerzeményit (→ szerzeményi javak). A tartási és kiházasítási költségek a fiúörökösöket egyetemlegesen terhelték, de részben az apa végrendelete vagy megállapodásuk, részben a helyi szokás alapján ettől eltérően is intézkedhettek (→ még: negyed). – Irod. Papp László: Kiskunhalas népi jogélete (Bp., 1941); Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok (Bp., 1961).