negyed (lat. quartalitium)

1. a) leánynegyed, a vagyonnak, ill. hagyatéknak az a része, amely feudális nemesi jogunk szerint a fiági adományos ingatlanból a leszármazó lányokat illette, akik egyébként abban nem örökölhettek. Eleinte természetben, majd értékben kapták a birtok szerzőjéhez legközelebb leányágon levők vagy örököseik. A negyedet az első szerzőnek kellett kiadnia, és a későbbi nemzedékek leánytagjai hajadon korukban a fiúörökösöktől (→ fiági öröklés) tartást, lakást, ruházatot (→ hajadontartás), ha pedig férjhez mentek, tisztességes kiházasítást igényelhettek. A negyed intézménye szokásjog alapján sok helyen a jobbágyoknál is alkalmazásra került úgy, hogy a leánytestvérek a telek és felszerelése értékének negyedével arányban álló örökrészt kaptak. A leánynegyed 1848-ban megszűnt, de szokásjogilag még évtizedekig tovább élt. – b) özvegyi negyed illette meg sok helyen, főleg dunántúli jobbágyfalvakban szokásjog szerint az özvegyet öröklés címén férje ingóságaiból, zálogbirtokaiból a törvény szerinti egy gyermekrész helyett. – Irod. Eckhardt Ferenc: Vita a leánynegyedről (Századok, 1932). – 2. → fertály