farkasháló, farszák

ívesen hajlított, zsinórral összekötött vesszőkávára szerelt, apró szemű, hegyes zsákszerű háló, a → hajtóhalászat eszköze. Szájánál az ínhoz és az abroncshoz erősített egyenes vagy villás végű hosszú rúddal szorítja le a halász a farkashálót a fenékhez. Köves hegyi patakok orvhalász szerszáma. Használatához legalább két ember kell. Egyik a hálót szorítja a fenékhez víz ellen tartva, a másik 20–30 m-ről kezdi zavarni a halat a zurboló vagy gübülő, turbokoló fával, melynek néha kerek fatárcsa vagy bőr talpa van. Bokros, fás partoldalaknál használják a bokorhálót, bokorszákot. Hasonló a farkashálóhoz, de nagyobb, átmérője a 2–3 m-t is eléri, rúdja 4–5 m is lehet. Csónakról 2–3 halász dolgozik vele. A hálót a bokrok elé tartják, zurbolóval, evezővel zavarják bele a halat. Ide tartozik a Baja környéki Duna-ágakban használatos nyitott kece, melyet kötéllel vontatnak a bokrok elé, a a halat kötélre erősített kövekkel zavarják ki. A farkashálónak számos változatát ismeri a külföldi, főleg nyugati irodalom. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Demoll, M.: Handbuch der Binnenfischerei... (Stuttgart, 1926); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).

Farkasháló