kutya és a nyúl, a

→ állatmeséink egyik típuscsoportja. Az → eredetmagyarázó mondákkal tart rokonságot. A kutya és a nyúl a tűznél melegednek (játszanak). A nyúl belelöki a kutyát a tűzbe. (A kutya kergeti a nyulat, a nyúl átugrik a tűzön, a kutya beleugrik.) A kutya talpáról leég a szőr. A nyúl kineveti. A kutya azóta haragszik a nyúlra. A nyúlnak akkor még hosszú volt a farka, a kutya mérgében kergetni kezdi s leharap belőle. Azóta rövid a nyúl farka. Rokon típus: a kutya talpa szőrös volt, a nyúlé csupasz. A nyúl az alvó kutya talpáról leborotválja a szőrt, s a magáéra ragasztja, hogy ne fázzék. A kutya azóta fázik télen, s azóta haragszik a nyúlra (AaTh 119A; BN 132*). – A kutya és a nyúl meséjének változatait elsősorban Szeged vidékéről és Baranyából ismertük. A legújabb gyűjtések alapján jóval nagyobb területen tételezhetjük fel meglétét. A külföldi meseanyagban a kutatásnak csak néhány igen távoli rokonát sikerült felfedezni. (→ még: kutya-macska barátság) – Irod. Kálmány Lajos: Szeged népe (I–III., Arad, 1881–82, Szeged, 1891); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (I–III. Pécs, 1940); Kovács Ágnes: A magyar állatmesék típusmutatója (Népr. Közl., 1958).