Lázár István (Székesfehérvár, 1861–Nagyenyed, 1915)

néprajzkutató, tanár. 1878–81-ben a cisztercita rend teológus növendékeként Zircen tanult. 1883-ban a bp.-i egy.-en görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1881-től a pécsi, 1882-től a bajai rendi gimn.-ban tanított. 1885-ben a ref. egyházba lépett. Előbb Csurgón tanított, majd 1889-ben megválasztották a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanárává, melynek 1909-től haláláig ig.-ja volt. Nagyenyedi tanársága idején a környék magyar falvaiban gazdag néprajzi és népnyelvi anyagot gyűjtött, melyet az Ethnographiában, a Néprajzi Értesítőben, helyi újságokban és egy megyei monográfiában publikált. Helytörténeti cikkeket is írt, pedagógiai szakírói munkásságot folytatott. Elsőnek foglalkozott a néprajz szerepével a középiskolai oktatásban. – F. m. Alsófehér vármegye magyar népe (Klny., Nagyenyed, 1896); Iskola és ethnográfia (Orsz. Ref. Tanáregyesület Évkve az 1903–1904-dik évre, Bp., 1903).