| lilázás | TARTALOM | Limbeck Ferenc, írói nevén Limbay Elemér (19. sz. második fele) |
elő-ázsiai eredetű, régi kultúrnövény. Az ókori római parasztkert és a középkori kolostorkert köztiszteletben tartott gyógynövénye. A középkorban a liliom több növényfajta neve, a rózsa mellett a legnépszerűbb kerti virág, a szűzesség és a tisztaság szimbóluma. A magyar népművészetben az alkotók és használók által leginkább → tulipánnak mondott motívumok gyakran stilizált liliomok; nemegyszer azonban a népi nevük is liliom, különösen Erdélyben. Gvadányi is így írja: „Szép liliomokkal festve zöld ládája”. A virágénekekben és népdalokban is előfordul fiatal, szép nők jelképeként. A liliom a parasztkertek kedvelt, dísznövénye. A népi gyógyászat rovarcsípések és sebek gyógyítására használja. – Irod. Rapaics Raymund: A magyarság virágai (Bp., 1932); Kresz Mária: Virág és népművészet (Bp., 1976).