lókoponya ülőke

marhakoponya, szamárkoponya ülőke: az alföldi pásztoroknál juhfejéshez, étkezéskor sok helyen a letisztult, napszívott koponya felső részét ülő alkalmatosságként használják, de → fejaljként is szolgált. A 19. sz. második felétől, a dögtemetés kötelezővé tétele nyomán felváltotta a nádból vagy kukoricaszárból kötött nyaláb, ill. a lécekből összeállított oldalú kisszék (→ fejőszék). Nagyobb állatcsontok szükség-ülőhelykénti felhasználására a széken, → gyalogszéken való ülés általánosulásával más népeknél is sor került, így argentin, ill. É-olasz pásztoroktól marhakoponya és medencecsont, a Feröer-szigetekről cetcsigolya ilyen alkalmazására van adat. – Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Györffy István: Nagykunsági krónika (Bp., 19553); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos. B. (Coimbra, 1963); Steensberg, Axel: Danske Bondemøbler (København, 1964).